Annyira szeretem a testvéremet! Basszus... nagyon. Nem is tudom, hova lennék nélküle. Egy biztos: nem az lennék,aki vagyok. Szóval köszi mindent, Döni! (mégha nem is olvassa... :D)
Szeretem.
(a könnyem is kicsordult,annyira elöntött most ez... röhej. :))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nem szoktam a blogodat olvasgatni, Dórika,de mivel hozzád kellett most bejelentkeznem látom,hogy van. Mármint blogod. Én is nagyon szeretlek,és tudod,hogy tevagyazakitalegjobban:).
Megjegyzés küldése