Ma sem kellett csalódnunk magunkban (nem,nem lettem skizo, ezt valakivel alkottam,de nemmondomeeeel bibibííí... :D:D:D), és több gyöngyszem is keletkezett beszélgetésünk során.
Ebből egyet osztanék meg (ez legalább publikus :D):
Két zabfalatka ül az orvosnál, várnak. Egyszercsak megszólal az egyik:
- Hűűűű,de zabos vagyok!
:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D *röhög...hangosan...percekig...még most is* Tudom,h ez aaaaaannyira szar,h már jó. :D És hosszú út vezetett e poénig. De meg kellett osztanom, mert annyira rettenetes(en jellemző)... :D
Ja amúgy tudni érdemes hozzá, h mostanában eléggé rá vagyunk kattanva a Győri Édes Zabfalatokra... Mert annyira nyammi. :)) És ez már védjeggyé vált. Ezért már kellett egy ilyen poén. A detronizálós viccem méltó utódja, úgy vélem. :D
Amúgy megyógyultam. :D Dokinéni mondá.
2009. február 10., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése