
Ez a 100. postom. *örömtől ragyogó fej* :)
Már csak azért is annyira jó,h pont ez a 100.,mert a mai csudacsudajó nap. Annyira,h még most is ragyogok tőle. És nem tudom,mitől volt ennyire nagyszerű. Vagyis sejtem,de azért mégsem lenne ok ekkora jókedvre. És mégis. Jól érzem magam! =)
Először is: Ma bókoltak nekem. És olyan jól esett. Édes volt. :) "Pedig nagyon szép vagy...
Ha te lennél barátnőm, azt se tudnám hova legyek :$." Nyilván nem leszek a barátnője,de ettől még annyira aranyos volt. :) Őszinte, és épp emiatt esett olyan jól. Na mindegy. Jó volt,kész. :)
Másodszor: óóóó a Vezával szokásos mai ebéd... Ettől volt annyira elképesztően,elmondhatatlanul jó a nap. =D Imádtam a mait. De tényleg. Röhögcséltünk, ugrattuk egymást,dumáltunk mindenről,csapongtunk, látszólag csak a szokásos,de mégis... Ez ma vhogy más volt. Vhogy több. Vagy nem tudom. Mindenesetre ez a mai példa volt a tökéletes napra... Kerek volt. És Veza is így érezte. Megírta. És persze gyártottunk megint egy rakat atomtré (lol...micsoda szó :D) poént... :D
Dórika tűnödve egy, a külsejét érintő eszmefuttatás után,amiben kifejtette,h milyen zombi néha:
- Tééényleg...ha van deltoid, akkor van zomboid is?
Veza hasonlóan értelmesen:
- Iiiigen,meg zombusz is...
*aztán hosszan röhögnek*
Egyébként Veza főzött, törlesztendő a múlt hetit,akkor ugyanis én alkottam egy fenomenális paradicsomos pasta-t (iiigen,fő a szerénység - de mit szépítsem: ezt tényleg jól tudok főzni. naná, a rutin meg az évek ;) :D). Most ő hálált. :D És jóó volt. Zacskós tészta, campingsajttal meg tejföllel. Echte fősulis, nullfőzőtudományos étek. És baromi klassz volt a földesúri lak csillogó-villogó konyhájában ilyesmit falatozgatva hülyülni. =D
Plusz ma vettem még két tök szép fülbevalót is. Az egyik masnis, és eszményi. :) Édes. A másik meg inkább bulis,de az is szép. Ezeket is kielemezgettük. Aztán hívta Tomika (az öccse),akit kihangosított,aztán így röhögtünk hármasban kicsit, majd megszereltük a laptopját. (Én leginkább csak kibiceltem az idiótábbnál idiótább ötleteimmel,de állítólag szórakoztató volt.) Szóval tényleg jól elütöttük az időt.
Jah meg el ne felejtsem,h majd el kell mennünk képkeretet venni. Már ezer éve terveződik. :P
Meg fotóztunk. :D A lopott kalap történetét majd később írom le,most ugyanis sietnem kell,de a kép annyira zsííír lett,h leküzdhetetlen vágyat érzek,h másokkal is megosszam... =D =D
Íme:
(miéééért?! miééééért nem ide rakja?! qwaannnnyát. :'( najó. fáradt vagyok,és elegem van. majd máskor cseszek vele vmit... :@)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése