2009. január 21., szerda

Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk...


A szívem el van, ó, egészen andalodva,
és íme, reszketeg,
amióta veled éjente, hajnalonta
itt ímélezgetek.

S e szív – akár a jég Montblanc csúcsán, ha meggyúl –
felolvad, szétreped,
ahányszor értesít a gép, hogy Önnek 1 új
levele érkezett!

És az egész világ csak egy linkgyűjtemény,
s a dolgok benne linkek –
kattintsak bárhova, folyton te tűnsz elém,
te vagy a honlapja mindnek.

Be kell ugyan hogy érjem egy jpg fájllal,
míg gépelek vakon
(mivel te otthon ülsz, amit a szívem fájlal,
s én itt, ahol lakom)

de épp ezért van úgy minden, ahogy remélem,
s vagy az, kit képzelek,
s nem éktelenkedik nekünk még itt e mélen
se pont, se ékezet.

Nincsenek megjegyzések: