semmi.

Elöntött a fáradtság, a szerelem, az érthetetlen belsőbéke meg a Semmi. Folyamatosan csak nevetgélnék... ha a felsorolás első tagja nem állna fenn. Így meg csak mosolygok, mint vmi szefós (imádom ezt a szót, alig vártam,h végre használhassam megint. olyan vicces. :D), de elmagyarázni már nincs erőm az okát.

Olyan érdekes volt ma. Az egyik barátom meglátott a folyosón, odajött, rámnézett és így szólt: "Dórilány, te fáradt vagy. De én szeretlek." Mindketten tudtuk, hogy ez a fáradt nem az a fáradt. És csak megölelt. Nem kellett beszélni. Ami jó volt. Mert mostanában mindenki beszélni akar. De nem mondanak semmit. Ezért is kerülöm kicsit az embereket. (nem mindenkit, csak sokakat.) De akinek kell/akinek kellek, az megtalál.

Holnap töri PRÉ. Mit nézzek át? ... Fölösleges bármit is. Vagy tudni fogom, vagy abszolút nem. (abszolút nem - ez a valószínűbb, de mivel májusra a "szarból is vár lesz", így nem zavar már semmi. mert megcsinálom, és ez a tudat megnyugtat. elfújtam a Nagy Félelmet. pont mint a nyelvvizsgák előtt... =) készen állok.)

De mivel momentán hulla fáradt vagyok, és nem sok mindenre van erőm, így már csak egy kis zene jut a végére. (Napok óta ezt hallgatom. Olyan jó.)