megmondom én hehh... :P

Vagyis nem csak én, hanem mi. Mi, végzősök. És hogy mit? Hát hogy az egyetemisták ne sírjanak! Mert ők már legalább egyetemisták. Ergo ott vannak, oda járnak. Baromira bejutottak. Ami ugyebár rólunk, érettségi előtt álló suttyókról (igen, suttyók. ma mindenki suttyó volt, mindenhol. még mi magunk is. egyébiránt szórakoztató... :D) ez nem mondható el. És sz*r szöveg, hogy "ááh az első vizsgaidőszak ezerszer rosszabb lesz! ..." és tsai. Rosszul vagyok az ilyenektől. És (szerencsére) nem csak én. Lehet, hogy az érettségit felfújják. Lehet, hogy nagyon könnyű - egyesek állítása szerint. Valójában ha normális helyre akarsz bekerülni (nem ilyen Tomori Pál főiskola-szintű helyre), akkor igenis nagyon hajtanod kell. És ez nem is olyan egyszerű. Bár lehet, hogy csak én vagyok kevés ehhez. Viszont nem csak én érzem így.

Mostanában egyre inkább észreveszem, hogy az eddig tök vidám osztály- és évfolyamtársaim fásulnak bele a dolgokba. Mindenkinek túl sok már a "jóból". Erre a legjobb példa Lilikééé. Lilikééé mindig mosolyog, Lilikééé cukin naiv, Lilikééé kedves és segítőkész. ... Volt ezidáig. Mostanában Lilikééé letört, nem mosolyog, nem is mindig kedves, megkeseredett. És ez nem az ő hibája. És Lilikééé mindemellett céltalan is. Jó egyetemre akar (?) menni. Vagyis inkább a szülei akarják. És piszkálják, hogy tanuljon többet,többet és még többet. Ne csináljon mást, csak tanuljon. Ez meg - mint tudjuk - nem is olyan egyszerű. Főleg úgy, hogy nincs célod. Hogy nem is akarod igazán, amit akarsz.

Ma lyukason erről beszélgettünk. Hogy ez mennyire gyakori a környezetünkben. És tényleg. Elképesztően sok embernek fogalma sincs arról, hogy mit akar csinálni. De elvárják, hogy már most tudd a tutit és válassz jól. Válassz egy életre. Nem frusztráló ez kissé? Nem, nem kissé. Igazából k*rvára frusztráló. Nekem is az. Pedig én 7 éves korom óta tudom, hogy mit akarok az életemmel. És vicces, mert ahogy egyre inkább öregszem, annál inkább távolodik tőlem a célom. Igen, nyomozni akarok. (Már nyomozok.) De ettől ez még nem ilyen egyszerű. Sőt egyre bonyolultabb... (Aki érti, szóljon ám! =D) Plusz mi van, ha nem vesznek fel jogra? Akkor borul az egész, és... áááh ezt majd inkább máskor befejezem.

Ettől a témától mindig oly' frusztrált leszek. És nem azért, mert ideggyenge vagyok. Nem, én egyszerűen csak egy gyökér (suttyó :D) vagyok, aki elbaszott 11 évet kellemesen, és most bizonyítani kéne. De a szarból bajosan lehet várat építeni. ... És tanulnom kéne, mert vmi elképzelhetetlenül ostobának érzem magam. Kb mint aki semmit sem tud. De komolyan. Mintha minden kiszállt volna a fejemből. Folyik ki, mint a víz a lyukas cipőből. Nem tudom, hogy tényleg így van-e vagy csak én érzem így (ugyanis vannak néha ellentétes jelek :D), de mindenesetre nem túl felemelő.

Na mindegy. Majd megoldom vhogy... Májusra a szarból is echte vár lesz! :D