Nyáááár van,nyár...

Az igazat megvallva nem volt túl nagy kedvem írni. Vagyis ez ilyen formában nem igaz... Először nagyon volt,aztán meg elment,de ekkor végigolvastam a régebbi bejegyzéseimet, és ráébredtem,h én tulajdonképpen szórakoztatóan írok! :D Legalábbis saját magam számára rettentően. Így megen alkotok. :D

Egy ideig senki számára nem volt elérhető a blogom,ugyanis rájöttam,h a húgom nagy valószínűséggel - minden óvintézkedésem ellenére - megtalálta,és elolvasta. Ami,az igazat megvallva (pardon a vulgaritásért,de csak így tudom leírni érzelmeim intenzitását) kurvára felbaszott. Elmondhatatlanul dühös lettem rá. Ugyanis semmi köze ezekhez a legbelső vívódásaimhoz. Google-ben is találkoztam egy erre a naplóra vonatkozó kereső szót,ami elég jellemtelen valakire utal. Nem volt ehhez joga egyszerűen. Én se olvasgattam az ő naplóját soha. Szóval szerintem ez elég szemét dolog volt tőle. De most már nem érdekel annyira,lenyugodtam. És elkezdtem gondolkozni azon,h megint nyilvánossá teszem. Nem tud mit csinálni,mert szerintem nem tudja,h én tudok az ő akciójáról,és nem merne mit tenni. És ha mégsem olvasta volna (amit szinte kizártnak tartok),akkor sincs gond,mert sosem tudja meg. :P

A nyár beköszöntével én is sportos életmódot kívánok folytatni, ennek első lépéseként tegnap elmentem futni. Több,mint egy órát kocogtam + sétáltam felváltva. A vicces ebben az,h mindezt este 3/4 9-es kezdettel műveltem. Akkor már elviselhető az időjárás is. Gyűlölöm ezt a rohadt meleget. Nem lehet élni így normálisan. :/ Elég érdekes látvány lehetett egy színeiben harmonizáló szerkóban futó fiatal leánka péntek este,mikor mindenki kirittyenve tépet az utcákon, az esti IHB bulira készülődve. :D De én nem! Én más vagyok. Én futok. Sokat. Elfutottam egészen a Pozsony utcáig, ahol találtam egy játszóteret, és ott megpihentem kicsit. Megszállt a vegytiszta harmónia. :D Annyit érdemes azért tudni,h mi a Kertvárosban lakunk,és a Pozsony street nem éppen errefelé található. Mondhatnánk úgy is,h kib messze van innen... :D :P És ugyebár nem volt elég odáig eljutni... Onnan haza is kellett jönni. Még jobb. x) Már eléggé sötét volt,de belőlem olyan rendületlen Erő sugárzott (:D:D),h senki nem mert megtámadni... Mondjuk meglehetősen csalóka volt az erőtől duzzadó kisugárzás, ugyanis a vége felé már azért eléggé remegett a lábam... szóval nem tudom,mennyire lett volna sikeres egy esetleg szatír elől menekülő akció. :P Lényeg,h békében hazaértem. Szerintem ma is megyek,max. nem ilyen irtó nagy körre. :P Meg fogok járni reggelente úszni is. Csak még bérletet kell vennem. Ez több szempontból is előnyös ötlet. :D Ugyanis ezzel szép,egyenes hátat faragok magamnak (szalagavatós csodaruha elég nagy motiváció - rettenetesen néznék ki benne görbén.), és így legalább korán felkelek,és nem cseszem az egész napot. Tiiiiszta haszon. :D