Hát ez van...

"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem
tudod neki bevallani.
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és
mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent
megtennél.
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."

Nyáááár van,nyár...

Az igazat megvallva nem volt túl nagy kedvem írni. Vagyis ez ilyen formában nem igaz... Először nagyon volt,aztán meg elment,de ekkor végigolvastam a régebbi bejegyzéseimet, és ráébredtem,h én tulajdonképpen szórakoztatóan írok! :D Legalábbis saját magam számára rettentően. Így megen alkotok. :D

Egy ideig senki számára nem volt elérhető a blogom,ugyanis rájöttam,h a húgom nagy valószínűséggel - minden óvintézkedésem ellenére - megtalálta,és elolvasta. Ami,az igazat megvallva (pardon a vulgaritásért,de csak így tudom leírni érzelmeim intenzitását) kurvára felbaszott. Elmondhatatlanul dühös lettem rá. Ugyanis semmi köze ezekhez a legbelső vívódásaimhoz. Google-ben is találkoztam egy erre a naplóra vonatkozó kereső szót,ami elég jellemtelen valakire utal. Nem volt ehhez joga egyszerűen. Én se olvasgattam az ő naplóját soha. Szóval szerintem ez elég szemét dolog volt tőle. De most már nem érdekel annyira,lenyugodtam. És elkezdtem gondolkozni azon,h megint nyilvánossá teszem. Nem tud mit csinálni,mert szerintem nem tudja,h én tudok az ő akciójáról,és nem merne mit tenni. És ha mégsem olvasta volna (amit szinte kizártnak tartok),akkor sincs gond,mert sosem tudja meg. :P

A nyár beköszöntével én is sportos életmódot kívánok folytatni, ennek első lépéseként tegnap elmentem futni. Több,mint egy órát kocogtam + sétáltam felváltva. A vicces ebben az,h mindezt este 3/4 9-es kezdettel műveltem. Akkor már elviselhető az időjárás is. Gyűlölöm ezt a rohadt meleget. Nem lehet élni így normálisan. :/ Elég érdekes látvány lehetett egy színeiben harmonizáló szerkóban futó fiatal leánka péntek este,mikor mindenki kirittyenve tépet az utcákon, az esti IHB bulira készülődve. :D De én nem! Én más vagyok. Én futok. Sokat. Elfutottam egészen a Pozsony utcáig, ahol találtam egy játszóteret, és ott megpihentem kicsit. Megszállt a vegytiszta harmónia. :D Annyit érdemes azért tudni,h mi a Kertvárosban lakunk,és a Pozsony street nem éppen errefelé található. Mondhatnánk úgy is,h kib messze van innen... :D :P És ugyebár nem volt elég odáig eljutni... Onnan haza is kellett jönni. Még jobb. x) Már eléggé sötét volt,de belőlem olyan rendületlen Erő sugárzott (:D:D),h senki nem mert megtámadni... Mondjuk meglehetősen csalóka volt az erőtől duzzadó kisugárzás, ugyanis a vége felé már azért eléggé remegett a lábam... szóval nem tudom,mennyire lett volna sikeres egy esetleg szatír elől menekülő akció. :P Lényeg,h békében hazaértem. Szerintem ma is megyek,max. nem ilyen irtó nagy körre. :P Meg fogok járni reggelente úszni is. Csak még bérletet kell vennem. Ez több szempontból is előnyös ötlet. :D Ugyanis ezzel szép,egyenes hátat faragok magamnak (szalagavatós csodaruha elég nagy motiváció - rettenetesen néznék ki benne görbén.), és így legalább korán felkelek,és nem cseszem az egész napot. Tiiiiszta haszon. :D

közérdekű közlemény sötöbö

Ráébredtem,h az eddigi bejegyzéseim témájukat tekintve nem mutatnak túl nagy változatosságot. Értsd: egy hülye p*csa nyavalygásának tűnik az egész egy név nélküli pasiról... (önkritika azért működik,neeeem? :D) Így aztán úgy döntöttem,h színesítem a palettát, és ajánlok Nektek (oh igen,NEKTEK! a tömegeknek - khmkhm számláló...) egy általam olvasott,és meglehetősen kedvelt blogot. Nem tudom,miért térek vissza rendeszeresen Géza blogjára,de mégis így van. Vhogy szórakoztat,tetszik,h olyan életszagú. És nyilvánvalóan gőze sincs róla,h az ország tök másik részéről olvassa vmi csaj. :D Így csak még viccesebb a dolog. :) (Bár egyszer írtam neki 1, azaz egy darab kommentet,de nem hinném,h ebből messzemenő következtetéseket vonna le. :D) Az írásaiból kitűnik,h egy rendes,jószándékú,hétköznapi (és itt ne rossz értelemben vegyétek a hétköznapit) srácról van szó,aki néha papírra - pardon: képernyőre - veti gondolatait. Tényleg nem ismerem őt személyesen, de akkor is tetszik a blogja. Remélem, nektek is fog. Olvassátok,hátha kedvet kaptok ti is a rendszerességhez: http://www.geza.devians.hu/ Pl. a mai bejegyzése is tök megkapó volt.
na ennyit a köz édekeiről, jöjjek most inkább ÉÉÉÉÉN... ( :D:D:D:D) Szóval a mai napom elég érdekesen telt. Először is úgy gondoltam reggel,h ma semmi értelmes órám nem lévén (el is maradtak stb),inkább nem látogatom meg ezt a jeles műintézményt. Ez most súlyos vétségnek tűnhet a törvénytisztelő és iskolába mindig szorgosan járó kisgyerekek körében,de a mi sulinkról tudni kell,h nem veszik túl komolyan a lógást. Se az igazolt, se az igazolatlan hiányzásokat. Jó,persze ez ebben a formában nem 100%ig igaz,mert van egy-két tanár,aki számolja a mulasztott órákat,és a bizonyos kritikus 30% felett szigorúan osztályozó vizsgára küld. (bár inkább csak fenyegetőznek ők is.) De nagy részük nagy ívben tesz rá,h merre járnak a nebulók. És ez bizony kihatással van a morálra... Akinek eddig esetleg álmában sem merült volna fel,h kihagyjon egy-két órát (lásd: pl. én. :D),mert mondjuk nem tartotta túl szép dolognak, az is kezdi ennek a szellemiségnek a hatására kissé könnyedebben venni ezt a témát. El kell ismernem,h kényelmes dolog néha-néha lazulni kicsit,de az már szerintem sem normális,h pl a hetedikeses,kilencedikesek is mindenféle gátlás nélkül lógnak. És nem csak egy-egy órát,hanem akár napokat is. Na mindegy. Én nem török pálcát senki felett. Szóval ma én sem mentem be,tekintettel arra is,h mindjárt nyár van,érdemi munkát már úgysem végzünk,akkor meg miért ne hááávájozhatnék kicsit itthon? Meg tanulni akartam a ma délután esedékes angol szintfelmérőre is,amiből persze nem lett semmi. :P Mindegy,megírtam. Lesz amilyen lesz. :/ Tehát ülök itthon nagy nyugalomban pizsiben,mikor egyszer csak jelzi a telefonom,h SMS-em jött. Gondoltam vmelyik aggódó oszt.társ,h merre járok... nagy fenét. Le se sz*rnak. :D Helyette Dávid írt,h ugye vagyok ma suliban. Visszaírtam,h nem nagyon. Erre közölte,h ő pont ma jön be,és jó lenne,ha tudnánk találkozni. Hát tudok én ilyen szép kérésnek ellenállni? :D Fogtam magam,felöltöztem,és beballagtam a suliba. Kicsit késtem,ő már egy ideje várt rám,de nem haragudott túlzottan. Mikor odaértem hozzá,egyből lenyomott két puszit, és beszélgetni kezdtünk. Már el is felejtettem,h milyen jó illata van, és h mennyire imádom a hangját. :) De tényleg. Annyira kellemes orgánuma van, órákig képes lennék csak ülni és hallgatni - beszéljen bármiről. :) Nagyon jól elbeszélgettünk, nem is fogytunk ki a témákból,meg nevettünk egy csomót. Ez biztos azért is van így,mert olyan ritkán találkozunk. :( Anno együtt jártunk suliba. Ő évfolyamtársa volt,most pedig a BME-re jár. Elég nehéz,mert a tetejébe nem is halasi,hanem kunbajai, szóval alapból nem túl nagy az esély,h egymásba futunk a városban. Ezért is volt olyan jó,h most találkoztunk. Megérte felöltözni. :) Félidőben megszakítottuk a diskurzust,én elóvakodtam a Kékbe reggelit venni,h a szünet során ne még véletlenül se fussak össze,olyannal,akivel nem kéne... :P
Mindent összevetve ez egy elég jó nap volt. Remélem,lesz még részem ilyesmiben. :)

Sotgán és ebédlői kalandjaim :D

A sotgán az egy lány neve. Egy lányé,akit vmilyen rejtélyes oknál fogva (najó, nem is olyan rejtélyes,de aki elég közel áll hozzám,az tudja; aki meg nem,az ne is akarja tudni. :D :P) nem túlzottan kedvelek. (nem túlzottan? nem túlzottan??! - o.k. nagyon nem. :P) Szóval ez a leány jelenleg Pesten tengeti napjait. Egyetemre jár (de hogy minek?... gonoszgonoszgonooosz) Az anyukája meg Englandba húzza az igát,h háládatlan gyermekének legyen mit enni/hol lakni/miből venni jóóó mélyen dekoltált göncöket /:P/ stb. Mondjuk az igazat megvallva elég furi egy család. Érdekesen élnek. Na mindegy. A lényeg ebben a történetben az,h ezzel a csajjal egy suliba jártam,tavaly ballagott. Ennek ellenére nem sokszor láttam a folyosón (vajh' miért?),és lehet,h éppen ezért,de vmiféle fura ideálkép élt bennem róla. (modell stb.) Éppen ezért ért sokkhatásként,h mikor szombaton anyuval békésen tologatom az bevásárlókocsit a Tescoban (ez itt a reklám helye volt. :D),egyszercsak felnézek,és voilá ott ácsorog ő és édesanyja a szatyrok közt válogatva. :O:O:O Ledermedtem kissé. Olyannyira,h eléggé ökörhugyozás szerűen kezdtem el tolni az amúgy sem túl jól irányítható "verdát"... A fél áruház minket nézett,de szerencsére ők nem vettek észre. Aztán többször összefutottunk a későbbiekben,egyszer meg is kellett kérnem,h álljon kicsit arrébb,mert nem fértünk el... (micsodamicsoda diskurzus!) Mikor rámnézett,mintha a felismerés szikráját véltem volna felfedezni a szemében... De lehet,h csak képzelgek. (ugyanis a lakótársa szívemnek igen kedves lény (v csak volt? :P :/)) Anyukám meg megállapította,h "Nem tudom,mit ájuldoztál itt. Nem is szép." LOL napom csúcspontja... Mondjuk tényleg nem volt egy nagy durranás,bár én nem vagyok épp elfogulatlan szemlélő. Hol elképesztően gyönyörűnek látom (akivel én természetesen sosem érhetek fel - bár van egy orbitális előnyöm vele szemben: a fiúkat szeretem :D:D),hol pedig tök csúnyának/átlagosnak. Fura. És bosszantó. Viszont azt legalább megtudtam,h tök gusztustalan hangja van. :/ (higgyetek nekem most az egyszer! tényleg így van. :D) Hihetetlen volt. :P
És ha már a bambulászásból eredő kínos szituációknál tartunk, íme itt egy apró pénteki szösszenet (kivel mással a főszerepben,mint velem? :D :P):
Szóval pénteken a szokásos módon álltam sorban a menzán,mikor a tanárok asztálánál felfedeztem egy új arcot. (Aki vhogy egyszerre ismerős is volt.) Néztem,néztem kitartóan,és gondolkoztam,honnan kellene ismernem. (a történeti hűség kedvéért meg kell jegyezzem: elég helyesnek is találtam. :)) Egyszerre csak beugrott,h ő az egyik sulinkban tanító angoltanárnőnek az unokaöccse,akivel a tesóm összespannolt az angol előkészítős táborban még 7.ben,és mesélt róla,h milyen jóarc stb,de nem túl helyes szegény. (Ezt határozottan cáfolnám! :D) Mikor erre a csodás felfedezésre jutottam,akkor értem kb az ételkiadó ablakhoz,választottam vmit (h mi volt,már senki ne kérdezze - módosult tudatállapotba kerültem :D),és elindultam az egyik osztálytársam után,h keressünk vmi helyet. Ő kereste a helyet,de én azóta se tudtam levenni a szemem az unokaöcsiről (jóóóóó persze nem úgy bámultam,mint vmi félőrült... egy nő tudja ez észrevétlenül is intézni... :D). Ennek a tartós stírölésnek az eredményeképpen szépen neki gyalogoltam az egyik asztalnál álló széknek... Majdnem leborítottam a tálcám tartalmát, egyenesen a széken tanyázó szerencsétlen fejére... De szerencsére ez nem következett be, még időben visszarántott a szörnyű valóság, én pedig ennek megfelelően a tálcámat. Filmbeillő jelenetnek lehettek szemtanúi a békésen ebédelő tanulók. :P Páran mindenesetre odanéztek, elég vicces látvány lehettem. :D
:*

Megbántott

Megbántott. Nem is kicsit. Most nem fogom írni,h akkor most vége,ennyi,kivetem végleg a szívemből. De. (oooh a hőn szeretett de...) Egyre inkább úgy érzem,h kezdek túllenni ezen az egészen. Nem mondom,h most már nincs semmi stb. Mert ha így lenne,akkor pl ez az előző nem talált volna ennyire be. :( De hogy világos legyen miről is nyomatom itt a litániát: (előzmény: beszélgettünk arról,h van vmi modell ismerőse,aki egy baaaazi /:P/ híres fotós csajának a legjobb barátnője (na ezt rakd össze :D),akit fotózott volna (mmint ezt a modell ismerőst),és ez a leány elvitte volna a képeket ennek a baaazi nagy hírességnek,aki felfedezte volna Őt vmilyen módon /???/... hátszóvalszéptörténet na :D)
Szóval ezek fényében:
**** üzenete:
egyrészt őt nem ismerem, Katarinát (ő a modell - a szerk.) meg imádom...
másrészt nemzetközi szupermodell, azért ennyire jó még nem vagyok
amúgy ő szerezte Katarinának a milánói kapcsolatokat
dórika üzenete:
hmm az embernek jól kell megválasztania a barátokat... :D
*** üzenete:
mire is megyek Veled...
na jó, ez rossz vicc volt ne haragudj, nem gondoltam komolyan
...
Ebben csak az a szép,h az ember nem ír ilyeneket még viccből sem,ha nem gondolja komolyan. Plusz még el is hinném,ha nem ez lenne az első ilyen - rám nézve - bántó megjegyzése. És hiába írta be,h rossz vicc stb. Akkor is. Van az a - szerintem igaz - mondás,h minden viccnek a fele igaz... Ez esetben ez igen hízelgő rám nézve. :( Tényleg nagyon rosszul esett. És nem csak ez a megjegyzés maga,hanem az,ahogy érezteti velem,h igazából én nem érek semmit a szemében,nem tart annyira,mint a nagy pesti ultramenő modellbarátait. (akik szarnak a fejére...) Mert hogy a panaszkodás az mindig megy. /Ha épp nem felvág vmi hülyeséggel ("Olyan lámpám van,mint Zimány Lindának!" - ja,látta a Stábban...:P)./ És ilyenkor vígasztalhatom,meg hallgathatom a sirámait. De én mindig legyek baromi jófej,meg megértő és kedves,sose legyen rosszkedvem/bármilyen gondom, és sose viccelődjek az ő kontójára. Még egy kicsit se,mert akkor egyből jön,h "húú de szemét vagy,tudod,h ez mennyire kényes pont nekem!" stb. Hát köszönöm szépen tényleg. Nagyon szép barátság ez... etwas kavarással fűszerezve. :/ Olyan érzésem van néha,mintha tökre lenézne. Mindenkit,tényleg mindenkit többre tart,mint engem. És ezt most nem a szokásos kisebbségi-komplexusom mondatja velem. Tényleg így érzem. Mintha vmi kis hülyegyerek lennék a pesti menő mellett,akihez néha leereszkedik,h beszéljen vele (dicsekedjen v küldjön vmi idióta linket), vagy kipanaszkodja neki magát,és várja a felmagasztalást. Meg az is milyen már,h mindig nekem mondogatja,h ez is milyen jó csaj meg az is...??! Kit érdekel?! Szerintem ezzel is csak bántani akar,mert tudja (tudnia kell,legalább sejtenie...),h mi van. Más célja ennek nem nagyon lehet... :(
Nem először szólt be,de azt hiszem,most telt be a pohár. Kicsit szüneteltetem ezt a dolgot. Fáj.
(most jól kipanaszkodtam magam,de lenne még mit írnom... :( és ez a baj. h nem csak ennyi van a számláján... mindegy. majd legközelebb talán. :D nem rontom tovább a hangulatot.)

Visszatértem! :D

Nos,az igen-igen hosszú szünet után újfent szakítottam némi időt (és magányt) arra,h írjak ezt-azt. Nehogy már emlékek nélkül maradjak sok-sok év múlva... :) Tényleg csak én olvasom ezt a blogot - igen nagy számot mutató számlálóm szerint is... (5 :P kedvenc számom :D) De mindegy. Mivel nem tettem sehol nyilvánossá,így ez nem is igazán meglepő.
Szóóóóval hogy mi is volt velem az elmúlt időben? ... Irtó sok dolog,szóval nem is kezdenék bele,h mindent felsoroljak. Vele kapcsolatban azért kicsit írok. :D Tehát most ott tartunk,h sehol - megint. :P Vagyis haladás,h ahányszor fent van MSN-en és én is fent vagyok,akkor mindig rámír. (Én már leszoktam erről; volt egy-két elbizonytalanító/elkeserítő/fájdalmas (bár lehet,h ez kissé erős szó. namindegy.) élményem.) Így én csak várok. Tegye a dolgát - ő a férfi! :D Szóval beszélünk viszonylag sokat. Sőt. Egyre inkább megnyílik felém, és nagyon sokat lelkizik. Én meg megértően hallgatom és bíztatom :) Egyedül attól tartok,h nehogy az legyen,h "jajj,de jó Barát lettél,ne rontsuk el!". Akkor fogok én hülyét kapni. :P:D De nem hinném,h ez bekövetkezne azért. (erősen remélem,h nem!) Tekintve,h azért mikor találkozunk (szökőévente egyszer :P),mint pl 23-án is,akkor mindig vhogy tanújelét adja bizonyos érzelmeknek... :$ De nem tudom teljesen hovatenni. Viszont ami vicces,h Ő sem engem. :) Na erre varrjatok gombot... Bonyolult ez a felnőttek világa... De (sajnos?) nem tudom már kivonni magam belőle. (Igen,ez utalás arra,h nem is oly' sokára betöltöm a "kritikus életkort" :D 18. és olyan öregnek érzem magam. Bár ez megint egy másik post témája lesz. mert hosszú és analizálós. :D) Na,mindegy. Most legalább nem aggaszt annyira,h ne aludjak tőle stb. Lehet,h azért mert már kellő távolságban vannak a dolgok. Lehet,h csak a remény éledt fel megint a lehetséges pozitív végkifejletben. És lehet,h kezdek kiszeretni... :/ Bár nem hinném. Még mindig nem tudnék senki mással együtt lenni. És úgy érzem,h most ez egy jó darabig így is marad. Ami nem feltétlen baj. Nem kell ennyi érzelmi vihar. Elég ez az egy. :)
Más. Annyira várom már,h végre vége legyen a sulinak! Még sosem vágtam ilyen nagyon a centit... :P Elegem van már nagyon. Mondjuk nyáron sem lesz sokkal nyugisabb a helyzet,mert lesz dolgom bőven. De legalább visszatérhetek a normál életmódomhoz (értsd: nagyonnagyonnagyon kései (v inkább már korai? :D) fekvés,és késői kelés... Ez az én rendes működési módom. Így elviselhető a meleg is stb. A világ sokkal élhetőbb ily módon. :D Egyedül csak okoz gondot a bagolyságban,h ezt tudom csinálni az év 3 hónapjában (+ szünetek), a fennmaradó időben meg szenvedek a korai keléstől,kómásan kóválygok a suliban stb... Mert feladni nem tudom. Nem tudok korán elmenni lefeküdni aludni. Korán alatt nálam a 23:00 előtti időszakot értsd. És ez néha kimerítő tud lenni. De már csak 9 iskolai tan.nap! Már féllábon is... :D Nyárra nagy terveim vannak. Elsősorban a tanulásról fog szólni (oooh üdítő változatosság!) /angol,német,töri/. A nyelvekből ősszel érettségizni akarok,így ez amiatt fontos. (+ angolból felsőfok. - ha már úgyis angolt kell tanulnom nyáron,akkor összevonom a kettőt. :D) A töri meg azért,h jó legyen jövő májusban az emelt szintűm. Szerintem ezt nem kell magyarázni. :P Plusz kellene vmi munkát is találni. Semmi megerőltető fizikai Arbeit! Szedtem én már tűző napon barackot napokig... Kell a francnak még egy ilyen élmény. :P Ha vki tud esetleg vmit,akkor ne féljen jelezni felém. :D Szórakoztató vagyok,intelligens,bárkit elbűvölök,beszélek 2 nyelven magas szinten, és kitűnően tudom másra verni a nemszeretem munkát. Ja,és szerény is vagyok! :D Na jó. Ennek egy része persze vicc. De aki ismer,tudja... :)
Most megyek. De lehet,h ma még írok... :D