Ismeritek...?

Ismeritek azt az érzést, mikor vmi annyira unalmas,h az már fizikai fájdalmat okoz? Na,ezt én ma sikerrel átéltem irodalom (!) órán... Azt hittem,meghalok,tényleg annyira fájt az egész óra. A 45 perc mintha egy örökkévalóság lett volna. Életem eddigi közel 18 éve nem tűnt ilyen hosszúnak,mint az a lesson. Iszonyúiszonyúiszonyúúúú volt. Nem vicc. Én szeretem az irodalmat. (ha nem szeretném,mit keresnék humán tagozaton meg magyar fakton?) De ez... Biztos az is benne volt,h irtó meleg van (egyre kevésbé tolerálom :P),meg hétfő,6. óra stb.,de akkor is... Ez nem elég érv a Fájdalomra! (így,nagybetűvel.) És holnap "írásbeli felelet"-et írunk belőle... El lehet képzelni,mennyi kedvem van leülni a könyv fölé... :P Elolvasom 3x (úúú nagyzolóóós - utalnék itt egy régebbi ilyesmi tárgyú bejegyzésemre :D:P),oszt csók. Nem szarozunk. :D
Ma forgattam is, méghozzá Csúcspontot. Hááát,nem ez volt napom csúcspontja. :P Olyan sótlannak érzem. Na,mindegy. Pénteken én leszek adásban,majd kompenzálom elbájoló egyéniségemmel... (ififif) (és még a hátam is fáj...kár volt ma felkelni...:/) A jó idő is itt van,egyre kevésbé kibírható a padban ücsörgés. Erre jó példa egy mai,tesin játszódó minidialógus (Veszkó kedvenc szava...:D:D):
- Uhh...Mikor lesz már vége ennek a hétnek?
- Én is ezt kérdem...így hétfőn 3. órában... :D
most viszont lépek,enni is kéne még ma...:P :)
(vmikor a közeljövőben tervezem ám,h sokat írok - mert sok is történt! :D csak nem most. nem vagyok rá képes. fent ismertetett okokból...)