Kissé lehet,h szentimentális lesz... :) :(

Jó rég nem írtam,ennek számos oka van. Pl h a gépünk rakoncátlankodott,ezért egy abszolútinformatikusfejű úriember kezei közé vetettük,hátha ő tud kezdeni vele vmit. :D Most az óvodai laptopról vetem soraimat a net végtelenségébe... (uhh,de költői voltam xD) Érettségi szünet van,szóval most háváj-dizsi-napfény egészen szerdáig. (Erről a napfényről annyit,h kinn szakad az eső,de sebaaaaj...:D)
Akkor most egy gyors helyzetjelentés (ugyanis ráébredtem,h a Twitterem naprakészebb,mint a blog :P):
Szerdán voltunk Hajcsika ballagásán Pesten. Szép volt,bár kissé esős. Esti fáklyás ünnepség - egyedi és látványos megoldás. De én azért továbbra is beérem a kommersz Bibós fajtával. :D Ez a ballagás ráébresztett arra,h jövőre bizony ÉN kerülök sorra... Ami félelmetes. Főleg annnak fényében,h nem is olyan rég még a Bibós beíratkozásra készültünk nagy lázasan... És erre tessék: mostmár mi vagyunk a legnagyobbak a suliban. (Ugyanis ott is megvolt pénteken a ballagás...)
A pénteki nap duplán tré volt: ilyen alkalmakkor ugyanis mindig megcsap az elmúlás-elválás szele. És őszintén szólva nem tetszik. :/ Az idei végzős évfolyam nem állt olyan közel a szívemhez,mint a tavalyi,de mégis. Ahogy végigjárták az iskolát,ünneplőben... Kicsit facsarta szívem. És a tetejébe eszembe jutott,h tavaly ilyenkor szintén ballagott Valaki,aki a többi fontos közül is kiemelkedően Fontos volt (még most is az...:P - innen már nem nehéz szerintem kitalálni,ki lehet a szerencsés nyertes.)... Belegondoltam,h úristen már 1 éve! 1 éve nem futok Vele/velük (mert azért sok fontos volt ott is:)) össze a menzán/büfében/csak úgy a folyosón. Nem váltunk pár együttérző mondatot németre ("ooh,azok a felejthetetlen Veszkósórák...:D),nem szapuljuk a matektanárt,nem poénkodunk "izmos" testünkön egymás kezében lévő tesicucc láttán. Ezeknek mind vége. Ők elmentek. Hiányoznak. Én itt maradtam. De már csak egy évig... Utána jön az Új,a Kihívások, a nagybetűs Élet. Amihez egy csöpp kedvem sincs. Vagyis ez így nem igaz. Néha tök vonz. Néha meg...áááááá "Stop the world! I want to get off!" - ez a véleményem. :P :D (amit egyedül várok a jövő ilyenkorban az a laptopom...:D olyan jóóóóó rajta gépelni - mégha az előbb kitöröltem egy egész bekezdést,és nem tudtam visszacsinálni...így kezdhettem újra. na. azon a ponton kicsit majdnem feladtam...:P de végül nem:))
Mostanában amúgy sem vagyok a legkiválóbb hangulatban. Tegnap olyan mély rosszkedv tört rám,h az vmi hihetetlen. Rég volt ilyen. Mint vmi fátyol hullt rám...és nem akar múlni. Most is tart,és hullámokban változik az intenzitása... Klassz,mi? Szép májusi weather (elállt az eső,süt a nap:)) - én meg nem találom a helyem... :D Az ok (a fentieken kívül): Ő (mi más? :/) Igazából nem tudom,mi a baj. Úgy érzem,h vmi elvész. Talán azért van,mert rég találkoztunk. De akkor is. Nem tudom ez hova tenni. Őszintén szólva kb úgy vagyok,h kell is...meg nem is. Nagyon kell,és egyáltalán nem kell. Viszont más sem kell most. Szóval ez "vagy ő,vagy senki,de ő sem"...tipikus esete. Mennyiben tipikus ez? Nem tudom ezt normálisan megfogalmazni. Megint csak írogatok össze-vissza. Csak azt tudom,h a gyomrom görcsben,torkomban gombóc. Amiatt,h nincs velem,és h nem tudom,mi lesz. És amiatt,h már nem vagyok biztos benne/bennünk/ebben az egészben. Rettenetes. De más sem kell. És ez azért megnyugtat kicsit. :D (amellett persze,h szenvedek,mint egy kutya...)
Hogy honnan tudom,h nem kell más? (h nagyonnagyonnagyon nem kell más...) Chaten megismerkedtem egy sráccal. (Én,a nagy csetes...félévente egyszer 20 perc. :D) Elég egyedi volt,nem az a tucatkretén,így megadtam neki az msn-címem. Elkezdtünk beszélgetni. Elég sokat. És olyan jól elvoltunk. Tényleg. Csak aztán bekúszott ez a kis érzés...Eleinte csak halványan. Aztán egyre erősebb lett... (nyilván az sem segített,h bevallotta,h nagyon kedvel meg szívecskék meg a fasztugggya...ez van. egy szemét disznó vagyok,de nem tudok változni. mikor "megszerzek" /= tudom,h kellek neki/kedvel/érdeklem stb. és ez nem nem függő.../ vkit,onnantól kezdve gyakran megesik,h elvesztem iránta az érdeklődésemet. görénység,engem is bánt nagyon,de nem tudok tenni ellene. próbáltam már. ugyanis nem először fordult elő...:/ sajnálom tényleg. :(() Na,mindegy. Szóval több impulzus hatására egyre inkább vesztem el az érdeklődésemet. És nem tudok tenni ellene - pedig tényleg nagyon próbálom. Ez nem csak üres szövegelés... Pedig ő aztán minden szempontból tökéletes lenne: kedves,magas :),okos,jó a helyesírása :D,humoros,nagyon bír engem... :$ stbstb. És mégsem megy. (Tudja,h írok blogot,és egy szerencsétlen véletlen folytán a címet is tudja. Remélem,betartja az ígéretét,és tényleg nem olvassa. A saját érdekében...mert még próbálkozom - megbántani pedig tényleg semmi szín alatt nem szeretném.)
Szóval innen (is) tudom,h nem kell más. Csak Ő. De Ő nagyon. És mégsem. És ez a legrosszabb. Nem tudom,mikor találkozunk legközelebb. 23-án biztosan. De addig? Nem tudom,h bemenjek-e TVbe... (ez is basszus..ilyen se volt még. h ne tudjam...és most is csak miatta nem (ha nem -de ez a "nem" nem olyan végleges nemnem,csak olyan gondolkodnomkellnem...:D:D értitek? mer' én NEM...:D:D:D)) Erről még döntenem kell. De nem akarom kinyírni a lelkem.
Most is úgy érzem,h vmi meghalt bennem. Minden barátnőm arról beszél,h hűmeghá nyár és pasihegyek,meg úgy általában a pasizás... engem ez meg tök hidegen hagy. (Persze azért nem leszbültem be,ahogy egy "kedves" ismerősünk...khmsotgánkhm...:D) Sajog a lelkem,és nem találja a helyes utat. Úgy érzem magam,mint vmi eltévedt kisgyerek egy hómezőn. Oda a biztonságérzetem. A fogódzóim. Senki nem segít,ezt egyedül kell megoldanom. És a tetejébe nem mondhatom el igazán senkinek. Hannovernek elmeséltem az egészet... megért,de tenni ő sem tud mit. Hát ennyi. Életemben először nem tud senki segíteni,és ez rossz. Hozzá vagyok szokva,h v egyszerű és megoldom én simán,v segítenek. :D Plusz ennyire még semmi nem volt nekem nehéz/bonyolult/fájdalmas és mégis jó. Ezzel nem sajnáltatni akarom magam. Csak jó,h kiírhatom magamból - mégha ez (is) ilyen se füle-se farka bejegyzés...:P
Amit akkor itt és most zárok is. :D Így sincs semmi értelme,ne ragozzuk tovább...:D

És igen,ezt tényleg nem kell értenie senkinek...:)