Megolvadok. Elolvadok. Eltűnök. Komolyan. Ez a meleg nem embernek való. Ráadásul lefáraszt a semmittevés... Nem kell törizni, matekra rohanni, szervezkedni, izgulni stb. Csak a várakozás van. Várakozás, h Valaki ( :) ) hazajöjjön Horvátországból, várakozás, h menjünk Olaszországba és h jöjjünk vissza... 2 hét az egy élet. :/ Tudomtudom, szánalmas,h ezen nyávogok, míg más a Balatonra se jut le, nekem meg Rimini sem elég. :P Pedig nem arról van szó, h nem elég. Sőt. Nagyon elég. Már túl sok is. Mert ha anyuékkal mennék vagy Baluval, vagy mindkettővel :D ... akkor már alig várnám. De így... Vezacsalád mégiscsak idegen nekem. Mármint ilyen szinten az. Bárkivel nem mész el nyaralni ilyen messzire és ilyen hosszú időre - legalábbis rám nem jellemző. :P És most tessék: mégis megteszem. Mert már nem lehet lemondani. :/ Biztos szép lesz meg jó, de ettől még most nem tudok ilyen hű de pozitívan tekinteni erre a dologra. Na mindegy.
Valami majd lesz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése