vers

Én kaptam:

Este volt s a nyári égről
rohanó, tüzes vágyak estek belém,
mikor a bőrünk össze-összeért,
egész életemmel ott éltem én,
azon a kicsi, darabka helyen,
ahol a bőrünk,
a bőrünk összeért.

Most már tudom, őt, őt kerestem,
mikor jelenést kért az eszem.
S ó, ti kis virágok s ti embertelen messzeségek,
értitek-e az ő szavát, ölét?
Mert már nem bírom el s az egész asszonyt
méhike-zümmel és hatalmas
üstökös-dobó kiáltásokkal
kihirdetem.

Micsoda melletted a napsütött szőlőhegy,
a hajnalszőrű friss, égi állat,
vagy a bokrok reggeli ringatódzása
a hajadon földek zsenge tomporán?
Minden asszony csókja összebugyog benned
s már sokszor félek, nagyon félek tőled,
mert mi nagyon összebogozódtunk
s még minden szabad szálat elkeversz.
Ó, mi akkor is kívánjuk egymást,
mikor énrajtam szörnyű kövek vannak
és te könnyű felhőkön heversz!

(József Attila - Este volt s bőrünk összeért)

most erre mit lehet írni?