Jókedvem van.
Több okból is.
- Csütörtöktől hétfő reggelig Bükön vóóótam. És elmondhatatlanul jó volt. De tényleg. Minden,de tényleg minden gondomat elfelejtettem. Csak Dani volt. És ez annyira klassz volt. Meg biztonságot adó. És vicces. És szép. És elbűvölő. És még sorolhatnám a pozitívabbnál pozitívabb jelzőket,de minek? Ti ezt úgysem érthetitek meg ilyen formában. Ő meg ha nem érzi,akkor lényegtelen is.
Szóval csütörtökön felszálltam a 10:50es buszra (amire én előző nap simán azt hittem,h az 10:57kor indul. Ha nem beszélünk róla este,akkor lazán lekésem. Profizmus a köbön... :P),és elindultam végtelennek tetsző 7 órás utamra. (Persze szokás szerint már a legelején sikerült beégni a sofőr előtt...nc. :D) De kibírtam,mert tudtam,h mi vár rám az út végén. Pontosabban ki. :)Persze sejtettem,h nem lesz egy kéjutazás - főleg a beszélgetősök miatt. Ugyanis rólam tudni kell,h vmi rejtélyes oknál fogva egy bizonyos embercsoport rettenetesen bizalomgerjesztőnek tartja a fejemet,és vmi talkative, jólnevelt cukiságnak néz,akivel feltétlen meg kell osztania élete minden,de minden részletét kezdve a születésének körülményeitől a gyerekkorán át a gyermekei gyerekkoráig és jelenlegi helyzetükig.
("És Enikő meg a férje,aki tudod, kisdrágám,a vejem... jajj hát az milyen egy édespofa...erdész és egy aranyember,mert múltkor is az volt,h /itt egyórás nagymonológ egy kb. 10 perces esetről melyben az úriember megmentett egy mókust - legalább máán/ ...de jajjistenem,h én megint(!!) mennyire elkalandoztam...szóljál rám,kisdrágám /e ponton elkezdi a vállamat/kezemet/combomat szorongatni.../ tehát a vejem blablabla..." - és ez így folytatódik hosszú-hosszú perceken keresztül...)
Tehát ezek az emberek engem mindig megtalálnak. De mennyire,h megtalálnak. És ebben a legrettenetesebb az,h én valóban egy jólnevelt cukiság vagyok,aki nem kezd el tüntetően olvasni/zenét hallgatni/telefonálni stb.,hanem édesdeden mosolyog és még vissza is kérdez (!),h szegény öreg (v kevésbé öreg) úgy érezze,h végre egy udvarias,megértő lélek. Olyan,amilyenek a régi lányregényekben fordulnak elő... És ez itt nem önfényezés. A legkevésbé sem az. Ez egy szerencsétlen lúzer panasza... De most tényleg. Nem egy élmény. És én szeretnék határozottabb lenni - ebben is. De egyszerűen nem megy. Így neveltek, plusz egy gyenge jellem vagyok. Így hallgatok és szívok. Hurréj. :P
Na mindegy. Most szerencsére sikerült egy szimpatikus szőke leány mellé leülnöm (jelzem: mázlim volt vele,mert alig volt hely,és majdnem egy büdös és kövér bácsi mellé kényszerültem... brrr.). De az öröm nem tartott sokáig. Ugyanis elég hamar leszállt. Nem ragozom,a lényeg,h kifogtam egy beszélgetőst. Nem is vártam mást. De azért a remény pislákolt. Aztán kialudt. Mindegy. Kibírtam. :/
Veszprémig elég jól bírtam,onnantól kezdve már nagyon kezdtem fáradni. Fájt a fenekem a sok üléstől,meg minden bajom volt már. Végül nagy nehézségek árán,de odaértem. :) Dani kicsivel a vége előtt felhívott,és akkor már jó volt.
Persze nem is én lennék,ha nem történt volna vmilyen "mókás" (ha-ha de jót nevettünk) dolog a vége előtt legalább. :P Az eredeti helyemhez képest eggyel hátrébb kellett ülnöm. Egyszercsak érzem,h vmi nagyon hideg rácsöpög a hátamra,vállamra. Nagyon tré volt. Felnézek. A légkondiból folyt vmi víz kifelé - egyenesen rám. Remek. :D Ülhettem odébb. Aztán végül odaértem.
És Dani várt rám a megállóban. :) És onnantól már minden jó volt. Leszámítva,h a fáradtságtól alig bírtam a lábaimat koordinálni és össze-vissza beszéltem vele,meg idiótán viselkedtem. De azt hiszem,megbocsátott. :)
Délután folyt.köv.,de most mennem kell. Ma még nem ettem semmit. :P
2008. augusztus 26., kedd
2008. augusztus 17., vasárnap
2008. augusztus 16., szombat
Nem
A "nem" egy igen egyszerű,mindössze hárombetűs szócska,ami valaminek az elutasítását hivatott kifejezni. Ezt úgy tűnik egyeseknek nagyon nehéz (vagy inkább lehetetlen?) értelmezni. Ha valakinek/valamire nemet mondunk azt általában azért tesszük,mert valóban NEM szeretnék az adott dolgot. Jó,nyilván vannak olyan lányok,akiknél a "nem" csak időhúzás,akik kéretik magukat,de itt hívnám fel a tisztelt férfitársadalom figyelmét,h ezen lányok száma NAGYON ELENYÉSZŐ! Értsd: abszolút nem ez a jellemző. Ha valaki azt mondja,h nem,akkor azt úgyis gondolja. A "nem" az nem talán/esetleg/majd később/lehet róla szó,csak nem akarom,h rosszéletűnek nézz stb. A nem az nem.
Esetemben meg főleg nem a nem. Ha bizonytalan vagyok valamiben (ez lássuk be,elég gyakran előfordul :D),akkor azt lehet látni,érezni. Akkor azt mondom,h talán/nem tudom/még beszéljünk róla stb. De mikor azt mondom,h nem,akkor azt úgyis gondolom. Az,h nem atomparaszt módon küldöm el melegebb éghajlatra az illetőt,az korántsem jelenti azt,h évődnék vele vagy bizonytalankodom vagy bármi ilyesmi. Egyszerűen csak így neveltek: nem szeretem megbántani az embereket,nem szeretek bunkó lenni,és hiszem,h kedvességgel többre lehet menni. Eszerint is próbálok élni. Szóval,ha valaki odajön hozzám,h meghívhat-e valamire,és én azt kedvesen,de elutasítom,akkor az jelzésértékkel kellene,h bírjon. Oké,nem vette az adást. De ha odajön,és én láthatóan próbálok nem tudomást venni róla,akkor meg főleg fognia kéne,h mi a helyzet. De nem,egyes embereknek még ez sem elég. És ha sétálni hívogat,én pedig kategorikusan elutasítom,akkor ne próbálkozzon még ötször-hatszor!
A tegnapi karaoke-bulin esett meg a fent vázolt helyzet. A fentiek után továbbra sem akart békén hagyni az "úriember",sőt a karomat is rángatni kezdte,h de pedig neki nincs semmilyen hátsó szándéka,és menjek vele sétálni... Végül Vezának kellett kimentenie. És tök rosszul éreztem magam emiatt. Nekem nincs bajom a férfiakkal,tényleg. Nem vagyok harcos feminista sem,bizonyos szintig egyetértek a hagyományos nemi szerepekkel. DE: Miért nem tudunk még ott tartani,h egy lánynak ne legyen szüksége arra,h egy férfi ismerőse segítsen rajta az ilyen helyzetekben? Miért nem lehet felfogni,h ha azt mondom,h "Köszi,de nem",akkor én azt úgyis gondolom? Miért kell továbbra is nyomulni? Ráadásul egyre erőszakosabban... Miért nem tartja tiszteletben a döntésemet? Ezek után nagy nehezen észrevette magát (?),és lelécelt. A történtek után nem nagyon akartam (mertem?) elmozdulni a biztonságos kis helyemről a srácok mellett,de aztán a szükség győzött,és ki kellett mennem mosdóba (ha nincs az az utolsó ice tea,ugye...). Mikor már majdnem visszaértem,akkor egyszercsak a bokrok mögül kiugrott ez az arc,és elkapta a karom,h akkor ha már sétálni nem akarok vele,akkor legalább vmikor máskor találkozzunk "nyugodtabb körülmények között"... Én annyira megijedtem,h az nem igaz. Próbálkoztam mondani,h "háát nem is tudom,majd megbeszéljük..." (az előbbiekből leszűrtem,h nem annyira komálja a "nemet") Erre ő: De bizti?? Én: Hmm. Hát majd még beszéljük. Erre ő: De minden hátsó szándék nélkül...de feltétlen! Én: öööhm. oké,persze,majd megbeszéljük...de most mennem kell,bocsi. Aztán nagy nehezen kitéptem magam a kezéből,és visszarohantam a védett helyre. Nagyon megrémültem. Ijesztő volt nagyon. :( Soha többet nem akarok ilyet átélni. És a legrosszabb ebben az,h én nem is adtam jeleket neki... (ismert okokból...meghát amúgy sem,na.) Sőt. Csak olyan jeleket adtam,h kopjon már le. És nem,ő nem vette az adást. Utána már WCre sem mertem elmenni.
Nos valami ilyesmi miatt nem szeretek én annyira idegenek közé járni. TVs buli: OK,mert mindenkit ismerek és szeretek,és engem is mindenki ismer és szeret. Hóvirág,Pizzeria: OK,mert olyanokkal megyek,akik szintén megfelelnek az előbbi feltételeknek. De ezeken kívül,ha megyek valahova,azt is csak megbízható,általam jól ismert emberkékkel. És nem is nagyon küzdök az ismerkedésen. Talán a történtek után ez érthető is... (és nem ez volt az egyetlen ilyen sz.rság tegnap,csak ez volt a súlyosabb)
Szóval ha én vkinek nemet mondok,azt úgy is gondolom,és tényleg nagyonnagyonnagyon rosszul érint,ha vki nem tiszteli a döntésemet,és nincs tekintettel rám. És szerintem ezzel kb mindenki így van. Ezt tehát kéretik szem előtt tartani.
Amúgy jó buli volt :),csak hosszú... :P Mindegy. Vezát meg továbbra is egyre jobban szeretem. :)
Esetemben meg főleg nem a nem. Ha bizonytalan vagyok valamiben (ez lássuk be,elég gyakran előfordul :D),akkor azt lehet látni,érezni. Akkor azt mondom,h talán/nem tudom/még beszéljünk róla stb. De mikor azt mondom,h nem,akkor azt úgyis gondolom. Az,h nem atomparaszt módon küldöm el melegebb éghajlatra az illetőt,az korántsem jelenti azt,h évődnék vele vagy bizonytalankodom vagy bármi ilyesmi. Egyszerűen csak így neveltek: nem szeretem megbántani az embereket,nem szeretek bunkó lenni,és hiszem,h kedvességgel többre lehet menni. Eszerint is próbálok élni. Szóval,ha valaki odajön hozzám,h meghívhat-e valamire,és én azt kedvesen,de elutasítom,akkor az jelzésértékkel kellene,h bírjon. Oké,nem vette az adást. De ha odajön,és én láthatóan próbálok nem tudomást venni róla,akkor meg főleg fognia kéne,h mi a helyzet. De nem,egyes embereknek még ez sem elég. És ha sétálni hívogat,én pedig kategorikusan elutasítom,akkor ne próbálkozzon még ötször-hatszor!
A tegnapi karaoke-bulin esett meg a fent vázolt helyzet. A fentiek után továbbra sem akart békén hagyni az "úriember",sőt a karomat is rángatni kezdte,h de pedig neki nincs semmilyen hátsó szándéka,és menjek vele sétálni... Végül Vezának kellett kimentenie. És tök rosszul éreztem magam emiatt. Nekem nincs bajom a férfiakkal,tényleg. Nem vagyok harcos feminista sem,bizonyos szintig egyetértek a hagyományos nemi szerepekkel. DE: Miért nem tudunk még ott tartani,h egy lánynak ne legyen szüksége arra,h egy férfi ismerőse segítsen rajta az ilyen helyzetekben? Miért nem lehet felfogni,h ha azt mondom,h "Köszi,de nem",akkor én azt úgyis gondolom? Miért kell továbbra is nyomulni? Ráadásul egyre erőszakosabban... Miért nem tartja tiszteletben a döntésemet? Ezek után nagy nehezen észrevette magát (?),és lelécelt. A történtek után nem nagyon akartam (mertem?) elmozdulni a biztonságos kis helyemről a srácok mellett,de aztán a szükség győzött,és ki kellett mennem mosdóba (ha nincs az az utolsó ice tea,ugye...). Mikor már majdnem visszaértem,akkor egyszercsak a bokrok mögül kiugrott ez az arc,és elkapta a karom,h akkor ha már sétálni nem akarok vele,akkor legalább vmikor máskor találkozzunk "nyugodtabb körülmények között"... Én annyira megijedtem,h az nem igaz. Próbálkoztam mondani,h "háát nem is tudom,majd megbeszéljük..." (az előbbiekből leszűrtem,h nem annyira komálja a "nemet") Erre ő: De bizti?? Én: Hmm. Hát majd még beszéljük. Erre ő: De minden hátsó szándék nélkül...de feltétlen! Én: öööhm. oké,persze,majd megbeszéljük...de most mennem kell,bocsi. Aztán nagy nehezen kitéptem magam a kezéből,és visszarohantam a védett helyre. Nagyon megrémültem. Ijesztő volt nagyon. :( Soha többet nem akarok ilyet átélni. És a legrosszabb ebben az,h én nem is adtam jeleket neki... (ismert okokból...meghát amúgy sem,na.) Sőt. Csak olyan jeleket adtam,h kopjon már le. És nem,ő nem vette az adást. Utána már WCre sem mertem elmenni.
Nos valami ilyesmi miatt nem szeretek én annyira idegenek közé járni. TVs buli: OK,mert mindenkit ismerek és szeretek,és engem is mindenki ismer és szeret. Hóvirág,Pizzeria: OK,mert olyanokkal megyek,akik szintén megfelelnek az előbbi feltételeknek. De ezeken kívül,ha megyek valahova,azt is csak megbízható,általam jól ismert emberkékkel. És nem is nagyon küzdök az ismerkedésen. Talán a történtek után ez érthető is... (és nem ez volt az egyetlen ilyen sz.rság tegnap,csak ez volt a súlyosabb)
Szóval ha én vkinek nemet mondok,azt úgy is gondolom,és tényleg nagyonnagyonnagyon rosszul érint,ha vki nem tiszteli a döntésemet,és nincs tekintettel rám. És szerintem ezzel kb mindenki így van. Ezt tehát kéretik szem előtt tartani.
Amúgy jó buli volt :),csak hosszú... :P Mindegy. Vezát meg továbbra is egyre jobban szeretem. :)
2008. augusztus 14., csütörtök
Igen. Én. És vissza.
Most írok megint. :D Mert már rég írtam. És mert miért ne? ... Ráébredtem (vagyis ébresztettek :P :D), h ezt a blogot nem is olyan bonyolult megtalálni,szóval mostantól kicsit jobban kell vigyáznom,h miről,mit és milyen formában írok. :P (ennyit a szólás szabadságáról...)
Ma kaptam levelet. /levelet kaptam,lájf. :D/ És - többek közt - volt benne egy "lopott" IKEA-s ceruza. Nem én loptam. És amúgy is: nem loptuk,ez pontosan erre a célra volt kirakva - mint ahogy Dani felvilágosított. Szóval nem lopott. (és különben se én hoztam el,szóóóóval ha még kicsit is lopott,akkor se az én saram. háháá.=) ) Ez volt kéremszépen a lopott ceruza története. Tudom,h nem érthető. Nem is törekedtem arra,h az legyen. :D És a levélnek sem a ceruza volt a legfontosabb része - bár kétségkívül rettentő sokat jelent! =D
Hajat akarok mosni,de nem merek elmenni,mert reggel Anyu gyengéden,de határozottan felébresztett,és a lelkemre kötötte,h
1. Kapcsoljam be fél 11-kor a sütőt
2. Fizessem ki a porszívónkba porzsákot hozó jóembereket,akik legkésőbb fél 9 körül jönnek (itt szeretném jelezni: 11 óra van! :P)
3. Mondjam meg Döninek,h vigyen pénzt angolra.
(Megjegyeztem minden instrukciót,pedig bazibazi kómás voltam - tessék rám büszkéne lenni. :P Talán nem tett jót,h fél 2ig /hajnal ám :D/ telefonáltam? ... (de a lelkemnek jót tett ^^)
Szóval most nem tudok elmenni tusolni,mert 1000%,h akkor csöngetnének ezek a jómunkásszállítóemberek,mikor épp a hajamat samponozom. És ugyebár olyankor elég nehéz normális időn belül (ruhában) lerohanni az emeletről,h kifizessem nekik az elengedhetetlenül fontos porzsákokat. Bár lehet,h másoknak simán menne... :P
Az előbb találtam a gép mellett egy nagyon szimpatikus lábkrémet(ne,ne kérdezzétek,h miért pont itt és h került ide...:D ilyen a mi házunk. vannak dolgok itt-ott. főleg ott,ahova véletlen sem valók. pl. kocsikulcs a borotva dobozában,lábkrém a számítógép mellett usw.usw.),és egy hirtelen ötlettől vezéreltetve bekentem vele a lábikómat. (ezt se kérdezzétek,h miért... :D) Utána pedig elolvastam,h miből is áll tul.képpen ez a csodaszer. Noshátkéremszépen nem akármilyen krémet sikerült magamra kenni,ugyanis ez VARÁZSMOGYORÓ-kivonatot tartalmaz!!!! (Igen,szinte érzem a döbbenetet az arcokon. Ahogy mindenki azt kérdezi magától a gép előtt ülve,h ez a lány hogyan, mégis HOGYAN tett szert ilyen remekremek dologra?! Erre egy dolgot tudok mondani: van,aki sikeres ember,és varázsmogyoróval keni a lábát,és van,aki csak olvas róla. Amatőrök... így megy ez :D) A viccet félretéve:a leghalványabb fogggggalmam sincs,h lehet egy mogyoró varázs. De az Oriflame tudósai ezt is tudják! Vélhetőleg ezért vagyok én csak mezei használó,míg ők alkotnak... :D:D:D Szörnyű. na mindegy.
Megyek is inkább enni - mogyorókrémes kenyeret lehetőleg. ;)
Ma kaptam levelet. /levelet kaptam,lájf. :D/ És - többek közt - volt benne egy "lopott" IKEA-s ceruza. Nem én loptam. És amúgy is: nem loptuk,ez pontosan erre a célra volt kirakva - mint ahogy Dani felvilágosított. Szóval nem lopott. (és különben se én hoztam el,szóóóóval ha még kicsit is lopott,akkor se az én saram. háháá.=) ) Ez volt kéremszépen a lopott ceruza története. Tudom,h nem érthető. Nem is törekedtem arra,h az legyen. :D És a levélnek sem a ceruza volt a legfontosabb része - bár kétségkívül rettentő sokat jelent! =D
Hajat akarok mosni,de nem merek elmenni,mert reggel Anyu gyengéden,de határozottan felébresztett,és a lelkemre kötötte,h
1. Kapcsoljam be fél 11-kor a sütőt
2. Fizessem ki a porszívónkba porzsákot hozó jóembereket,akik legkésőbb fél 9 körül jönnek (itt szeretném jelezni: 11 óra van! :P)
3. Mondjam meg Döninek,h vigyen pénzt angolra.
(Megjegyeztem minden instrukciót,pedig bazibazi kómás voltam - tessék rám büszkéne lenni. :P Talán nem tett jót,h fél 2ig /hajnal ám :D/ telefonáltam? ... (de a lelkemnek jót tett ^^)
Szóval most nem tudok elmenni tusolni,mert 1000%,h akkor csöngetnének ezek a jómunkásszállítóemberek,mikor épp a hajamat samponozom. És ugyebár olyankor elég nehéz normális időn belül (ruhában) lerohanni az emeletről,h kifizessem nekik az elengedhetetlenül fontos porzsákokat. Bár lehet,h másoknak simán menne... :P
Az előbb találtam a gép mellett egy nagyon szimpatikus lábkrémet(ne,ne kérdezzétek,h miért pont itt és h került ide...:D ilyen a mi házunk. vannak dolgok itt-ott. főleg ott,ahova véletlen sem valók. pl. kocsikulcs a borotva dobozában,lábkrém a számítógép mellett usw.usw.),és egy hirtelen ötlettől vezéreltetve bekentem vele a lábikómat. (ezt se kérdezzétek,h miért... :D) Utána pedig elolvastam,h miből is áll tul.képpen ez a csodaszer. Noshátkéremszépen nem akármilyen krémet sikerült magamra kenni,ugyanis ez VARÁZSMOGYORÓ-kivonatot tartalmaz!!!! (Igen,szinte érzem a döbbenetet az arcokon. Ahogy mindenki azt kérdezi magától a gép előtt ülve,h ez a lány hogyan, mégis HOGYAN tett szert ilyen remekremek dologra?! Erre egy dolgot tudok mondani: van,aki sikeres ember,és varázsmogyoróval keni a lábát,és van,aki csak olvas róla. Amatőrök... így megy ez :D) A viccet félretéve:a leghalványabb fogggggalmam sincs,h lehet egy mogyoró varázs. De az Oriflame tudósai ezt is tudják! Vélhetőleg ezért vagyok én csak mezei használó,míg ők alkotnak... :D:D:D Szörnyű. na mindegy.
Megyek is inkább enni - mogyorókrémes kenyeret lehetőleg. ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
