Ismeritek...?

Ismeritek azt az érzést, mikor vmi annyira unalmas,h az már fizikai fájdalmat okoz? Na,ezt én ma sikerrel átéltem irodalom (!) órán... Azt hittem,meghalok,tényleg annyira fájt az egész óra. A 45 perc mintha egy örökkévalóság lett volna. Életem eddigi közel 18 éve nem tűnt ilyen hosszúnak,mint az a lesson. Iszonyúiszonyúiszonyúúúú volt. Nem vicc. Én szeretem az irodalmat. (ha nem szeretném,mit keresnék humán tagozaton meg magyar fakton?) De ez... Biztos az is benne volt,h irtó meleg van (egyre kevésbé tolerálom :P),meg hétfő,6. óra stb.,de akkor is... Ez nem elég érv a Fájdalomra! (így,nagybetűvel.) És holnap "írásbeli felelet"-et írunk belőle... El lehet képzelni,mennyi kedvem van leülni a könyv fölé... :P Elolvasom 3x (úúú nagyzolóóós - utalnék itt egy régebbi ilyesmi tárgyú bejegyzésemre :D:P),oszt csók. Nem szarozunk. :D
Ma forgattam is, méghozzá Csúcspontot. Hááát,nem ez volt napom csúcspontja. :P Olyan sótlannak érzem. Na,mindegy. Pénteken én leszek adásban,majd kompenzálom elbájoló egyéniségemmel... (ififif) (és még a hátam is fáj...kár volt ma felkelni...:/) A jó idő is itt van,egyre kevésbé kibírható a padban ücsörgés. Erre jó példa egy mai,tesin játszódó minidialógus (Veszkó kedvenc szava...:D:D):
- Uhh...Mikor lesz már vége ennek a hétnek?
- Én is ezt kérdem...így hétfőn 3. órában... :D
most viszont lépek,enni is kéne még ma...:P :)
(vmikor a közeljövőben tervezem ám,h sokat írok - mert sok is történt! :D csak nem most. nem vagyok rá képes. fent ismertetett okokból...)

Léleksimogató

Holnap írok majd többet is,de most irtó fáradt vagyok. És túl sok minden történt... nem éppen a legszívderítőbb most a lét. pont ezért:

d:
szeretlekszabi :)
sz:
tényleg?
d:
tényleg
sz:
igazán?
d:
igazán
sz:
én is szeretlek téged :)
d:
tényleg?
sz:
tényleg
sz:
igazán.:)
d:
akkor ezt megbeszéltük. :)
sz:
meg

PedigolyanjócímettaláltamkifaktosTZírásközben... :P

Ahogy a cím is mutatja: magyar faktos TZt írtam ma. És ahelyett,h a középkori himnuszok bemutatásáról értekeztem volna 2 oldalban az Ómagyar Mária-siralmon kereszetül,ilyesmiken gondolkodtam. :D Na,jó. Tompítsuk kicsit az élt: amellett. ;) Így mindenkinek jobb lesz... :D (főleg,ha nem jövőre gyászos eredményt produkálok az "érecccségin",és ezt is fejemre olvassák (ha-ha - micsoda szóvicc...:P :D) majd a többi bűnöm mellett. Ha tudnák,h jó ha egy szünetet tanultam úgy "intenzíven" rá... *ártatlanul forgatja a szemét*
De most tényleg. Mostanában feszegetem a határaimat. Már ami a magyar nyelv és irodalom órákra való készülést illeti. Rákaptam arra,h nem nagyon tanulok a dogákra. (az órákra eddig se tanultam :D) Ott ülök órán,aztán ami megragad,megragad. Abból élünk. Meg az általános műveltségből... :D:D Régebben még legalább elolvastam itthon. Mostmár azt sem. Suliban,szünetben. Amira ott jut idő. Ez a cseppet sem követendő módszer ébresztett rá,h brilliáns a rövid(ebb)távú memóriám. Tök jó dogákat írok. :D Simán 5ös mind. *koppkopp* Ezt most nem dicsekvésből írom,h úúh tekintsetek rám, az Istenre,aki b*szik tanulni,és mégis milyen jó! Nem. Ez konkrétan szégyen. De lusta vagyok. És ez ellen nem tudok tenni. (hazudsz,kutya!) Vagyis biztos tennék,ha rá lennék kényszerítve. De nem vagyok - még. :D No de majd jövőre! ... Végzősként megemberelem magam,I promise. :D (basszus...angol házit se írtam holnapra...LOL Hiteles Dórikát hallották...:P)
Viszont a faktos doga azért a fentiek ismeretében sem lett olyan szörnyű. Mármint masszív rizsa - ez tény. De ilyen hülye feladatot... :P Ha órákig tanulgászok,se tudom jobbra megírni. Szerintem. Na,jó. Talán csak egy egészen picit... :D Egy hangyányit...mindegy. Ezen már kár bánkódni.
8kor megyünk Anyuval moziba. :D Tök jó lesz. A 27 idegen igen című romantikus komédiát tekintjük meg. Biztos jó lesz. :) Szeressem az ilyen szirupos-lányos-romantikus filmeket. Ezek alatt mindig tökre beleélem magam a cselekménybe,és nekem is mesés életem lesz hirtelen. Jó pasim,szép ruháim,szép fejem...:P Na,jó. Az nem. :/ De akkor is szívmelengetőek ezek filmek. :D
Szolgálati közlemény: holnap írjuk a pályázatot a gólyatáborra! Részletek még nincsenek,csak a holnap a fix. :D De majd suliban kitaláljuk,ugyanis 1-re fogkő leszedésre megyek. Elég rettenetesen hangzik,de nem lesz olyan vészes. Szívből remélem... :P És *dobpergés,fanfárok,stb* ennek kapcsán holnap kocsival mehetek suliba!! Életemben először - legálisan... :D:D De erről pszt. Akkor is tök jó. :D Szigorúan praktikussági okokból persze. Hogy odaérjek az orvoshoz... De akkor is. :D Az gáz,ha kicsit menőnek érzem magam? :D:D:D Na,jó. Annyira azért nem vészes,de akkor is feldobott. :)
Örömömben meg kis zenét a népnek:

Paramore. Szeretem. Szeressétek. Keressétek. Hallgassátok. :D
eeeennyi...

:)

És ami még tök jó: van új követőm Twitteren. :) Nem ismerem,nem is magyar. De tök jó. :D Köszi,Nic,innen is! :))

És akkor legyen vmi pozitív is... :)

15-én megyek kontaktlencse-behelyzést tanulni! :D Ami azt jelenti,h eldobhatom pápaszemem,és végre vehetek napszemcsit. :D (ez csak egy pozitívum a számos közül...:D) Tök jó lesz,már úgy várom. :)
És a fenti bejegyzés ellenére igenis lelkes és tevékeny vagyok. Nem csak borúsan látom a világot,és a benne lévő emberkéket. Szóval,gyerekek,remény az mindig van. Csak néha kicsit elbújik. :)
És ami még fontos: azért továbbra is irtóra humoromnál vagyok. Ha az elveszne,akkor tényleg lenne ok az ijedtségre,de még ezzel nincs gond. Szóval csigalom,nyugavér,felállok és összeszedem magam. Csak néha az ilyeneket le kell írni. Mert akkor megkönnyebbül a lélek...mint nekem most. :) Ajánlom mindenkinek! ;)

Kissé lehet,h szentimentális lesz... :) :(

Jó rég nem írtam,ennek számos oka van. Pl h a gépünk rakoncátlankodott,ezért egy abszolútinformatikusfejű úriember kezei közé vetettük,hátha ő tud kezdeni vele vmit. :D Most az óvodai laptopról vetem soraimat a net végtelenségébe... (uhh,de költői voltam xD) Érettségi szünet van,szóval most háváj-dizsi-napfény egészen szerdáig. (Erről a napfényről annyit,h kinn szakad az eső,de sebaaaaj...:D)
Akkor most egy gyors helyzetjelentés (ugyanis ráébredtem,h a Twitterem naprakészebb,mint a blog :P):
Szerdán voltunk Hajcsika ballagásán Pesten. Szép volt,bár kissé esős. Esti fáklyás ünnepség - egyedi és látványos megoldás. De én azért továbbra is beérem a kommersz Bibós fajtával. :D Ez a ballagás ráébresztett arra,h jövőre bizony ÉN kerülök sorra... Ami félelmetes. Főleg annnak fényében,h nem is olyan rég még a Bibós beíratkozásra készültünk nagy lázasan... És erre tessék: mostmár mi vagyunk a legnagyobbak a suliban. (Ugyanis ott is megvolt pénteken a ballagás...)
A pénteki nap duplán tré volt: ilyen alkalmakkor ugyanis mindig megcsap az elmúlás-elválás szele. És őszintén szólva nem tetszik. :/ Az idei végzős évfolyam nem állt olyan közel a szívemhez,mint a tavalyi,de mégis. Ahogy végigjárták az iskolát,ünneplőben... Kicsit facsarta szívem. És a tetejébe eszembe jutott,h tavaly ilyenkor szintén ballagott Valaki,aki a többi fontos közül is kiemelkedően Fontos volt (még most is az...:P - innen már nem nehéz szerintem kitalálni,ki lehet a szerencsés nyertes.)... Belegondoltam,h úristen már 1 éve! 1 éve nem futok Vele/velük (mert azért sok fontos volt ott is:)) össze a menzán/büfében/csak úgy a folyosón. Nem váltunk pár együttérző mondatot németre ("ooh,azok a felejthetetlen Veszkósórák...:D),nem szapuljuk a matektanárt,nem poénkodunk "izmos" testünkön egymás kezében lévő tesicucc láttán. Ezeknek mind vége. Ők elmentek. Hiányoznak. Én itt maradtam. De már csak egy évig... Utána jön az Új,a Kihívások, a nagybetűs Élet. Amihez egy csöpp kedvem sincs. Vagyis ez így nem igaz. Néha tök vonz. Néha meg...áááááá "Stop the world! I want to get off!" - ez a véleményem. :P :D (amit egyedül várok a jövő ilyenkorban az a laptopom...:D olyan jóóóóó rajta gépelni - mégha az előbb kitöröltem egy egész bekezdést,és nem tudtam visszacsinálni...így kezdhettem újra. na. azon a ponton kicsit majdnem feladtam...:P de végül nem:))
Mostanában amúgy sem vagyok a legkiválóbb hangulatban. Tegnap olyan mély rosszkedv tört rám,h az vmi hihetetlen. Rég volt ilyen. Mint vmi fátyol hullt rám...és nem akar múlni. Most is tart,és hullámokban változik az intenzitása... Klassz,mi? Szép májusi weather (elállt az eső,süt a nap:)) - én meg nem találom a helyem... :D Az ok (a fentieken kívül): Ő (mi más? :/) Igazából nem tudom,mi a baj. Úgy érzem,h vmi elvész. Talán azért van,mert rég találkoztunk. De akkor is. Nem tudom ez hova tenni. Őszintén szólva kb úgy vagyok,h kell is...meg nem is. Nagyon kell,és egyáltalán nem kell. Viszont más sem kell most. Szóval ez "vagy ő,vagy senki,de ő sem"...tipikus esete. Mennyiben tipikus ez? Nem tudom ezt normálisan megfogalmazni. Megint csak írogatok össze-vissza. Csak azt tudom,h a gyomrom görcsben,torkomban gombóc. Amiatt,h nincs velem,és h nem tudom,mi lesz. És amiatt,h már nem vagyok biztos benne/bennünk/ebben az egészben. Rettenetes. De más sem kell. És ez azért megnyugtat kicsit. :D (amellett persze,h szenvedek,mint egy kutya...)
Hogy honnan tudom,h nem kell más? (h nagyonnagyonnagyon nem kell más...) Chaten megismerkedtem egy sráccal. (Én,a nagy csetes...félévente egyszer 20 perc. :D) Elég egyedi volt,nem az a tucatkretén,így megadtam neki az msn-címem. Elkezdtünk beszélgetni. Elég sokat. És olyan jól elvoltunk. Tényleg. Csak aztán bekúszott ez a kis érzés...Eleinte csak halványan. Aztán egyre erősebb lett... (nyilván az sem segített,h bevallotta,h nagyon kedvel meg szívecskék meg a fasztugggya...ez van. egy szemét disznó vagyok,de nem tudok változni. mikor "megszerzek" /= tudom,h kellek neki/kedvel/érdeklem stb. és ez nem nem függő.../ vkit,onnantól kezdve gyakran megesik,h elvesztem iránta az érdeklődésemet. görénység,engem is bánt nagyon,de nem tudok tenni ellene. próbáltam már. ugyanis nem először fordult elő...:/ sajnálom tényleg. :(() Na,mindegy. Szóval több impulzus hatására egyre inkább vesztem el az érdeklődésemet. És nem tudok tenni ellene - pedig tényleg nagyon próbálom. Ez nem csak üres szövegelés... Pedig ő aztán minden szempontból tökéletes lenne: kedves,magas :),okos,jó a helyesírása :D,humoros,nagyon bír engem... :$ stbstb. És mégsem megy. (Tudja,h írok blogot,és egy szerencsétlen véletlen folytán a címet is tudja. Remélem,betartja az ígéretét,és tényleg nem olvassa. A saját érdekében...mert még próbálkozom - megbántani pedig tényleg semmi szín alatt nem szeretném.)
Szóval innen (is) tudom,h nem kell más. Csak Ő. De Ő nagyon. És mégsem. És ez a legrosszabb. Nem tudom,mikor találkozunk legközelebb. 23-án biztosan. De addig? Nem tudom,h bemenjek-e TVbe... (ez is basszus..ilyen se volt még. h ne tudjam...és most is csak miatta nem (ha nem -de ez a "nem" nem olyan végleges nemnem,csak olyan gondolkodnomkellnem...:D:D értitek? mer' én NEM...:D:D:D)) Erről még döntenem kell. De nem akarom kinyírni a lelkem.
Most is úgy érzem,h vmi meghalt bennem. Minden barátnőm arról beszél,h hűmeghá nyár és pasihegyek,meg úgy általában a pasizás... engem ez meg tök hidegen hagy. (Persze azért nem leszbültem be,ahogy egy "kedves" ismerősünk...khmsotgánkhm...:D) Sajog a lelkem,és nem találja a helyes utat. Úgy érzem magam,mint vmi eltévedt kisgyerek egy hómezőn. Oda a biztonságérzetem. A fogódzóim. Senki nem segít,ezt egyedül kell megoldanom. És a tetejébe nem mondhatom el igazán senkinek. Hannovernek elmeséltem az egészet... megért,de tenni ő sem tud mit. Hát ennyi. Életemben először nem tud senki segíteni,és ez rossz. Hozzá vagyok szokva,h v egyszerű és megoldom én simán,v segítenek. :D Plusz ennyire még semmi nem volt nekem nehéz/bonyolult/fájdalmas és mégis jó. Ezzel nem sajnáltatni akarom magam. Csak jó,h kiírhatom magamból - mégha ez (is) ilyen se füle-se farka bejegyzés...:P
Amit akkor itt és most zárok is. :D Így sincs semmi értelme,ne ragozzuk tovább...:D

És igen,ezt tényleg nem kell értenie senkinek...:)