2011. május 6., péntek

Odamentem. Tipródtam. Járkáltam. Csöngessek? Ne csöngessek? Kopogjak? Ne kopogjak? Tipródtam. Járkáltam. Sokat tipródtam. Sokat járkáltam.
Aztán eljöttem. Már kezd elfelejteni. Én nem akarom. De szeretem annyira, hogy hagyom. Ha megy neki... Én nem akarom tönkretenni. Arra elég vagyok magamnak én. :)
De a szívem megszűnik dobogni.

(tudom, hogy oltári lúzer vagyok. tudom. :P)

Nincsenek megjegyzések: