Odamentem. Tipródtam. Járkáltam. Csöngessek? Ne csöngessek? Kopogjak? Ne kopogjak? Tipródtam. Járkáltam. Sokat tipródtam. Sokat járkáltam.
Aztán eljöttem. Már kezd elfelejteni. Én nem akarom. De szeretem annyira, hogy hagyom. Ha megy neki... Én nem akarom tönkretenni. Arra elég vagyok magamnak én. :)
De a szívem megszűnik dobogni.
(tudom, hogy oltári lúzer vagyok. tudom. :P)
2011. május 6., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése