2010. december 31., péntek

Radnóti Miklós: Szilveszter és újév között

(ESTE)

Tűnik ez az év is, hűvösen mosdik meg

utána a lélek és fagyosan kéklik

s már színéről emlékezik

az évre, csak mint gyermek úgy

és újat nem köszönt, mert nem vár semmire,

a piros szabadság tán nem jön el soha,

számára csak mostoha

év lehet ez és tétova táj.

(ÉJSZAKA)

Ó, felejt a lélek és örömtelen jön

veled fiatal év. Fáj csak és nem hős már,

mint régen: erős vár

volt és kincses város a dombon.

(HAJNAL)

Város a dombon és búgó harangszó.

Igyekezz lélek még, légy újra hatalmas,

mert éget, mint hideg vas

a sorsod és olyan konok is.

Igyekezz, lélek és

törj föl, fiatal év.

(REGGEL)

Úgy állok partodon fiatal év,

mint egyszer hajón az Adrián,

szigorú hajnal volt és karmos ég,

eső tapintott a vízre jó

tenyérrel és eltakarta tükrét.

Míg lassan indult a nagy hajó

s orrán halkan repedt a szürkeség,

halászok álltak a parton ott,

magányos lelkek, órjás kezekkel.

Úgy állok én is, magányos lélek itt,

repedj szürkeség, s törj föl fiatal év.

1935.

2010. december 23., csütörtök

Blokk.

Ülsz a vizsgán, kiosztják a papírokat, lediktálják a kérdéseket. Te készíted a lelked, hogy most akkor mindenáron és a lehetőségekhez mérten a lehető legtöbbet és legjobbat... És akkor egyszercsak meglátod a fehér papíron kék pecsét szövegét: Politikatudományi Intézet. Egy pillanat alatt lesöpör mindent a testedben fújó jeges szél, és akkor már nem látsz mást, csak a kék szöveget. És egyetleg név villog az amúgy tök sötét elmédben igen agresszíven. Egyetlen név, 5 vakítóan fehér betű a sötétségben. Szinte bántja a belső szemed. Nem tudsz szabadulni. (Vagy csak nem akarsz igazán?) Tudod, hogy tudod a liberalizmust, tudod Machiavellit is. Tudsz mindent. És mégsem. Villog a név, kattog az agy. Aztán nem vársz tovább. Felkelsz, és beadod. 20 perc sem telt még el.
Sosem volt még velem ilyen.

2010. december 17., péntek

Picikét már para van, de én még reménykedem nagylángon. Kitört rajtam megint a grafománia, de igyekszem visszafogni. :P Fáradt vagyok eléggé. Gyakorlatilag egész héten egyedül voltam/vagyok. Néha bementem a suliba jegyet beíratni, de ennyi. És emberi hangot csak telefonon meg a tévén keresztül hallok. De igazából ezt nem is bánom különösebben. Csak egyvalaki hiányzik, de ezzel nem igazán van mit kezdeni... Most nem szeretnék ilyen mélylelkizésbe belemenni, mert most nem alkalmas rá az idő. Mint már említettem fáradt vagyok nagyon, szóval nem hiszem, hogy kellően összeszedett lenne és hogy el tudnám mondani azt, amit és ahogy akarok.
Így inkább csak firkálok kicsit, hogy jelezzem: élek. Bár aligha olvas itt valaki. :)
Egyáltalán nincs karácsonyi hangulatom. Se karácsonyi ajándékaim. :P Ráadásul nincs is időm vásárolni vagy akár gondolkodni azon, hogy ki mit kapjon. Plusz Gyilkos elmék függő lettem... :D Picikét beteg, mivel fél éjfélkor kezdődik minden nap a Cool-on, és tök rászoktam. Ami vicces, hogy vannak részek, amiket végigrettegek itt egyedül. Minden olyan recsegős lesz, és félek, hogy nem zártam be az ajtót (de persze tudom, hogy bezártam), és nem merek kimenni megnézni... Para. Jó lenne nem egyedül lenni... Jó lenne Vele lenni. De nem vágyom az emberekre. Nagyrészt fárasztanak. Kicsit paradox, mi? :D Szerintem annyira nem érthetetlen: gyakorlatilag egy emberre lenne nagy szükségem, de ő már nincs. Más nem kell, viszont a magány sem túl megkapó. Hát így élünk... Látszólag nehéz a kedvemre tenni, tudom. :P
Most megyek: bámulom kicsit az utcát, az megnyugtat, aztán csinálok mondjuk popcornt, tanulok még kicsit, utána meg magamhoz veszem a napi paraadagom... :P :D
goodnightgoodnight, everybody. :)

ps.: észrevettétek, hogy mostanában csak "lelkemútjai" címkéim vannak? ... érdekes. (najónem. :P)

2010. december 2., csütörtök

Eltűnt... Csak az űr marad utána.