2009. szeptember 30., szerda
Hallom a hangját. Csak úgy,bármikor,ha akarom. Ma olvastam. Sohonyai Editet és hatással volt rám a történet is meg minden. És e hatásra fel akartam hívni a Balut,csak hogy halljam a hangját. Aztán rájöttem,h nem kell felhívnom. Mert hallottam a hangját anélkül. Itt belül, a szívemben. Mert Ő... *sírdogál* Szeretem,na. Mint még senkit. És összetartozunk. Ésésésés... jajjistenem. <3
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése