És igen, tényleg képes voltam elbőgni magam Radnóti Miklós tragikus sorsán - megint. És azon is, hogy megtalálta élete szerelmét 17 évesen. És azon is bőgtem ma, hogy érzésem szerint gyíkul beszéltem Baluval délután.
Ez olyan rossz. Megint bebizonyosodni látszik, hogy minden viccnek van vmi alapja, és tényleg túlérzékeny vagyok. (de csak egy kicsit! :))
De aztán bocsánatot kértem. Ő pedig olyan édes volt - szokás szerint. (És ami még rosszabb: akkor is tök édeskedvesaranyos volt, amikor én meg olyan suttyó. :/) Nem is érdemlem meg. De tényleg.
És igen, most megint pityergek... - Mi a fene van?? :P Szörnyű.
(És szegény Radnóti... :( )
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése