érdekes. furcsa. ilyenek.

Érdekes visszaolvasni írásokat több hónap távlatából. Véletlen volt, de az előbb részem lehetett egy ilyen "élményben".
Ahogy haladsz egyre tovább a szövegben, ami új, de mégis jól ismert, mert anno minden szava fájdalmas billogként égett a lelkedbe. Előtörnek az emlékek. Azoknak a napoknak a gyötrődései... És mindez olyan távoli már. Nem számít, és már egy aprócskát sem szúr. Azok a szavak, amik akkor minden egyes betűjükkel egy-egy tőrdöfést jelentettek, mára már csak meg sem karcolják a lelked. Tényleg nagyon érdekes. (És ezt most - tőlem szokatlan módon - minden irónia nélkül írom... :D)
Azt hiszem, erre mondják, h az idő begyógyítja a sebeket. (Ezt továbbra sem osztom maradéktalanul. Nem tud mindent begyógyítani, maximum az emberi memória gyengeségét kihasználva feledtetni, elfedni a dolgokat. Persze most nem ez a helyzet.) Hiszen ezek nem olyan sebek voltak, amik sosem gyógyulhatnak. Ha nem elég mély az érzelem, akkor nem ejt olyan mély sebet sem. Szerencsére.
Ráadásul én különösen szerencsés csillagzat alatt születtem, hiszen voltak/vannak, akik kisimogassák a lelkem szövetéből ezeket a gyűrődéseket. Mert szakadás nem volt, a gyűrődést meg megoldottuk. :) És ez jó.

És tudjátok, mi a jó még? Jamie Cullum. Bizony. Az a jó. Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom. Jazz a javából. Különleges hangulatokhoz, különleges napokra. Mint amilyen pl a mai is. :)