elhatároztam,hööh

H mit? Hát h ma (egyszer ebben az elcseszett életben) nem fogok elkalandozni ilyen baromságok irányába,mint a tegnapi (előtti? pff nemtom. lényeg,h a matekos rettenet. :D),hanem próbálok átfogóan írni a napomról,a mostanában történtekről meg ilyenek... Szép törekvések,nem? (Ha ezt Veza olvasná... -.-' :D) sálálá.

Natehátakkorkéremszépen. ... (kezdemkezdem - küzdökküzdök. =D) (hosszú lesz...én érzem. :P)

Tehát.

Nos.

Izé. :D (pedig tökre volt kedvem írni. :P)

Najóó. Kezdjük a tegnappal. Tegnap szokás szerint Vezával ebédeltem. (Ki is jelentettük,h mostmár akkor ezt tényleg rendszeresnek tekintjük,és nem beszéljük meg előzetesen,hanem én matek után automatikusan megyek TV-be. Csak akkor képezi vita tárgyát ez a dolog,ha egyikünk (ált. Dórika :P) nem ér rá.) Kineveztük ezeket munkaebédeknek (Csabee után szabadon - végülis ő is volt "munkakocsmázni" az egyik helyes, általa fel(és át is:P)karolt gyakornoklánykával. Aki az ő távozása után rejtélyes módon szintén eltűnt... Was für eine Überraschung... :P)),és így sokkal viccesebb. Gondolom,ez másnak nem vicces... :P :D nc. Viszonylag korán asztalt bontottunk ugyanis anyu tegnap arra kért,h lehetőleg nem ilyen 5-6 körül érjek haza. Én meg rendes gyermekeként megígértem,h akkor legkésőbb fél 4re itthon vagyok. (Mert tanulni kell... a végzős lét ugyebár. :P) haza is értünk,aztán még beinvitáltam Gabcsit (:D),mert vmi izébizé kell a DVDhez,amit ő majd jól megvesz nekünk,mert én nem tudom mi az,meg nem is merném (ez is hosszú sztori - cipőbolt sötöbö. hagyjuk is inkább - életem sötét foltjai. :D),így aztán ő puszta szívjóságból segít,én meg majd kidellázom nekije a cucc árát. És mindenki örülni fog. A lényeg az,h végül 6 körül kerekedett fel,h hazamenjen... Kölcsönadtam neki a fülhallgatómat,h ne unatkozzék a hosszú-hosszú hazaúton,amit aztán később visszahozott. Egy étkészlet mellett. :D (micsoda fordulat...) Az étkészletről annyit,h ezt kapta a nagymutterjától szülcsinapcsijára,és anyukájáék vették meg az ő jelenléte nélkül. De állítólag meg kellett venni,mert annyira,de annyira csodás. ... Ismerem anyukája ízlését,így már előre fenntartásaim voltak a dolgot illetően,de félretettem minden gonoszkodásomat,és úgy szemléltem meg a csodakészletet. És basszus...tényleg szörnyen csicsás volt... Nem tudtam mást mondani. Persze mindezt a tőlem megszokott burkolt,diplomatikus formában vezettem elő,de még így sem tudtam eléggé leplezni a megdöbbenést... De Veza nem haragudott,hanem inkább megköszönte,h őszinte voltam és ezáltal megerősítettem őt a gyanújában,h tényleg gáz ez a készlet. :D Mindegy. "Majd megszokjuk." ... Legyen így!

Aztán felmentem msn-re. Ott kissé zaklatott lelkiállapotba kerültem. Őszintén szólva ez nem csak a tegnapinak köszönhető,hanem több,mostanában történt dolog következménye. Mindenesetre,remélem nem tart sokáig,mert nem bírok aludni se már rendesen. :/ Rendeznem kell magamban ezt. (addig,bitte schön,ne faggassatok. nem szeretnék erről beszélni. mostmár. most még. talán egy ember érti meg...) Küldtem egy elég kétségbeesett sms-t Anitámnak,aki hajszárítás után felhívott,h megbeszélhessük. :) Ő is tudja,h nem volt ez egyszerű... és ő tényleg megérti. na mindegy. Cseverésztünk egy órát,és annyira,de annyira jó volt. El sem tudom mondani,h mennyire... Régen beszélgettem ilyen jót. Olyan,mint mikor újra hazaérsz. olyan meleg és biztonságos és egyszerűen kerek. :) Mindenféléről csevegtünk a krízis áthidalása után. :D Szidtunk két Szüzet,de betyárul. És annyira kellett. Annyira kell néha az ilyen. =D Ezt nem érti az,aki nem azt és nem úgy élte át a dolgokat,ahogy mi. Najó,abbahagyom a homályos utalgatásokat. :P A lényeg az,h nagyon klassz volt.

Utána olvasgattam kicsit,lefürödtem,meg felhívott Henrik is. (és még én szoktam panaszkodni,h engem sose hív senki... :D) Vele is elröhögcséltem egy 10 percet. Eredeti célja a hívásnak az volt,h megbeszéljük a pénteket,de ez nem jött össze. Ehelyett- többek közt - megbeszéltük,h majd még pénteken megbeszéljük a pénteket. :D Elég szórakoztató volt. Nem fogok én unatkozni azon a szalagavatón,úgy érzem. :D Fürdés után hívott Dani is,vele is megbeszéltem a nap történéseit meg amit kell. :) Jó volt. Utána bebújtam az ágyba és olvastam még egy kicsit. Újfent tökre rákattantam a Büszkeség és balítéletre... Úúúúgy imádom azt a könyvet! <3 Utána próbáltam elaludni,és mikor már épp félálomban voltam,megint elkezdett csörögni a telefon. :/ Ilyenkor már rühellek kikelni érte az ágyból, és kényszerítenem kellett magam,de hátha vmi fontos... Aztán megláttam,h ki hív,így inkább visszabújtam az ágyba,és fejemre húztam a takarót. Nem,nem,nem és nem. Nem vagyok hajlandó...semmire. Mindegy,ezt itt és most inkább nem fejteném ki. Aztán megint már épp elaludtam,mikor ismét megszólalt a Tokyo Drift... jee. Mostmár kissé dühösen kászálódtam ki az ágyból,nem titkolt célom volt,h kinyomom a picsbe aztán meg kikapcsolom... nem állapot ez így. De ekkor meg vmi rejtett szám volt (másik nagy kedvenc :P :/). Ezt sem vettem fel. A múltkori óta én már nem veszem fel az éjszaka közepén az ilyeneknek... :S De ezek után meg nagyon nem tudtam elaludni. :( A már fentebb említett dolgok is nyomasztottak/nyomasztanak,aztán ráadásul még ez is... :/ Kb olyan 3ig csak forgolódtam,utána tudtam csak nyugtalan álomba merülni. Igen,mostanában megint baromságokat álmodok. Nem túl vidámító.

Reggel szerencsémre nem volt 1 órám,így tudtam kicsit tovább aludni. Valamennyit ez segített,de még így sem volt túl jó ma a közérzetem. Többen meg is jegyezték,h a szokottnál is sápadtabb vagyok. ... Ilyen éjszaka (meg nappalok) után nincs ezen mit csodálkozni. Na,mindegy,nem vagyok én tudjukki,h mindenkinek mesélgessem a bajaimat... :P

A szalagavatón volt egy profi fotós csávó,aki fotózott minket,és ezekből a képekből lehet rendelni. Könyv formájában adták ki az évfolyamnak,h lehessen válogatni,minden kép ott van kicsiben.Minden osztály 2 napra kapta meg a könyvet,h mindenki összeírhassa,h melyik képből mennyit kér. Nálunk kedden és szerdán volt,de vhogy hozzám nem jutott el. :( Így tök féltem,h nem tudok rendelni,mert azért van egy-két kép,amin én is rajta vagyok és nem is olyan rosszak. Így aztán gondoltam,h ma átmegyek a c-be és megkérem,h gyorsan átlapozhassam,és kiírhassam,ami nekem kell. Az igazat megvallva nem nagyon akaródzott átmennem,ismervén a c-seket. Most komolyan mit várunk egy c-stől? Az csak egy c-s... Nagy részük méltatlan a Bibóhoz,csak azért kell az általános osztály,h legyen miből kifizetni a fűtést. fejkvóta rulz... de tényleg. eddig leb@sztak mindig,h h lehetek ekkora paraszt,h így vélekedem,de ma bebizonyosodott,h nekem van igazam... Azt persze elismerem,h köztük is volt egy-két normálisabb forma,de azok egyike sem az évfolyamunk tanulója. Nálu(n)k mindenki egy seggfej. Nem kertelek,így van. (Ezt ma újfent bebizonyították...) Tehát megembereltem magam,és bementem. Kerestem vmi ismerősebb embert,és tőle kértem el,h tényleg nagyon gyorsan átnézhessem. Ha azt mondom,h nem voltak túl készségesek,akkor még igen enyhén fejezem ki magam. (alapesetben már itt feladtam volna,de most tudtam,h ez tényleg fontos nekem,így aztán próbáltam nem tudomást venni a szájhúzogatásról.) Lapozgattam a könyvet,és kértem,h legalább egy tollat adjon vki kölcsön,mert az persze elfelejtettem hozni... Alig akartak adni,de végül sikerült szerezni. Nem mertem megkockáztatni,h átmenjek a saját osztályomba,mert 1.) biztos voltam benne,h ha kiadom a kezemből a könyvet,akkor az nem lesz ott,mire visszamegyek,és soha többé nem tudom megszerezni 2.) azt is tudtam,h ha a könyvvel a kezemben sétálok ki onnan,akkor meg a fejem nem marad a helyén. Szóval igazán meredek volt a helyzet,tisztára háborús övezetben éreztem magam,továbbá éreztem az utálat felém sugárzó hullámait is. Rég volt részem ilyen mókás szünetben,de tényleg... Mialatt néztem a képeket,az egyik srác már próbálta kihúzni a kezemből,úgy szóltak rá vmi 3x az együttérzőbb fenevadak,h hagyja már,tényleg ki lehetne bírni ezt a 3 percet... Aztán meg egy másik vadember elkezdett ordítani,h "B-sek? Takarodjatok a faszomba!! Nálatok volt egy hétig..." Itt jegyezném meg,h teljes 2 napot nem volt nálunk,de úgy véltem,h abban a helyzetben talán nem kéne elkezdeni vitatkozni vele. Ettől függetlenül irtóra felbasztam magam ezen a megjegyzésen... :@ De a jó nevelésem eredményeképp később sem mentem oda,h beverjek neki egy akkorát,h lerepüljön az a legmesszebbmenőkig ostoba c-s feje... (aaah kicsit magával ragad még mindig,bocsi... :/) Mindvégig folyamatosan tették a megjegyzéseket,próbálták elvenni tőlem a könyvet stb. Így aztán nagyon-nagyon gyorsan végeztem,és még meg is köszöntem "kedvességüket". (ÉN b-s vagyok. Különbség. Van modorom. meg minden,ami bennük nincs meg. Ezért én felülemelkedem. eeeennyi.)
Tényleg nagyon rossz volt ott lenni,és ijesztő meg elkeserítő,h ennyi nagyvonalúság sem szorult beléjük. Senkibe abból az osztályból. Elképesztő. Ja és a végén a srác úgy tépte ki a kölcsöntollát a kezemből,h még a bőrömet is felsértette... Pedig nyilvánvalóan visszaadtam volna. Kölcsön kértem. Evidens,h visszakapja. Biztos farkasok nevelték... :/ mindegy. Ettől persze megint kicsit kiábrándultam az emberekből. Aztán a többiek az osztályban megnyugtattak,h ő csak c-sek. Ettől még az emberekből ne ábránduljak ki... :D És milyen igazuk van.

Ráadásul megint kaptam egy 5öst fizikán. :) Plusz (figyelem,a nap...mit nap? Év híre következik!) matekon a tanár tök kedves volt velem!! :O :O :O :O :O :O :O Mostmár van 2 lány az osztályban,akiket jobban utál,mint engem. (Sejthetitek,milyen könnyű soruk van. De ők érték el... :P) :D Tudom,h nagyon gáz,de én ennek csak örülök. Ez nem káröröm. Csak jó,h én vmilyen szinten mentesülök... Istenem,lehet,h ezek után nem kell mindig szenvednem matekon? jajjdejóó. :)

Most viszont abbafejezem,mert ez így is kmhosszú lett,és senki nem fogja végigolvasni úgysem. De nem is baj. :)

:*