Odi et amo...

Hmm,az előző bejegyzésem meglehetősen értelmezhetetlen lett,ha te nem én vagy. De ne aggódj,kedves olvasóm,ha te én vagy,akkor sem egyszerűbb sokkal a dolog. :D Igen,TVs bulival van összefüggésben ez a félőrült állapot. Vagyis tekints inkább távolabbra: az elmúlt kicsit több,mint egy évvel van kapcsolatban. Minden akkor kezdődött. Már több,mint egy éve. Kinézett magának. Nekem eszembe se jutott volna vele kezdeni,tekintve,h egy igen kedves barátom pasija volt hosszú-hosszú ideig. Meg kolléga is. Házinyúlra meg, mint mindnyájan jól tudjuk nem lövöldözünk... :P Na,mindegy. Ő mégis látott/lát bennem vmit,ami miatt mégis megéri. Persze nem nyílt színen zajlik ez a dolog,hanem rejtve,hol intenzíven,hol meg kevésbé intenzíven. Na most épp az intenzív fázis tart. Ilyenkor teljesen elvesztem az eszem. Bár ez így nem helyes. Ilyenkor jár csak igazán. Na mindegy. Szóval egy éve diáknapon volt az,h már én is észrevettem,h nem pusztán baráti alapon közelít felém ez a drága ember. Ekkor már nekem is leesett,nem csak mások mondogatták. Szóval azóta megy a huza-vona. Ahhoz képest,h eleinte én tényleg nem akartam (húú,de mennyire nem - na mindegy. :D),mára elég szépen benne vagyok én is. Nyakig. Sőt. Fejem búbjától a lábam ujjáig. Teljesen. Totál. Szívvel-lélekkel. (testtel...:P)
December 21. (v 22. ez nem teljesen biztos - éjfél körül volt,nem tudom pontosan belőni :D) óta pedig ha lehet,akkor még jobban. (Amúgy semmi "olyan" 18-as karikás nem volt éjfél körül,még mielőtt bárki mást hinne - csak némi mélyenszántó kitárulkozás - az egyik fél részéről némi itallal megtámogatva ((bár állítása szerint mindenre tisztán emlékszik...:D)).) Gondolom,nem kell mondjam,h nem én italoztam. :P Szóval azóta tart ez a teljes észvesztés. Komolyan. Én szeretem Őt. Pedig belegondolva semmi nincs,ami miatt így kellene tennem. Na jó. Van azért. De akkor is. Mások sokkal több olyasmit nyújtanak,ami miatt szerethetném őket,és mégis. Minden józan észérv ellenére én minden szabad percemben csak Rá gondolok,vele álmodom,vele fekszek,vele kelek,MSNen lesem,h fenn van-e...stb. Alig eszem miatta,tanulni,koncentrálni se tudok úgy. Folyamatosan körülötte pörög az agyam. Már a továbbtanulási terveimen is módosítottam. Ezt még senkinek nem mondtam,de elég nagy szerepe van abban,h Szeged helyett valszeg Pest lesz az első helyen megjelölve jövőre. Jó,nem csak emiatt,de mégis. Elkezdtem barátkozni gondolatban az eddig zsigerből elutasított bűzös-bűnös várossal.
Durván hat rám. És ehhez nem vagyok hozzászokva. Hogy nem lehetek magam. Mármint úgy nem,h én megmondom magamnak,h tessék ez az ember nem kell neked,mert nem kellhet. És ennyi. Lerendezve. Ez nincs meg. Kell nekem. Másrészt viszont a társaságában feszélyezett is vagyok néha. Azt akarom,h csak a jót lássa belőlem. És meg akarok felelni. Meg ez is: ez a bejegyzés is olyan össze-vissza. Nem azt adja vissza,amit akarok írni/mondani/énekelni/kiabálni. Írom,ami jön.
Felkavart ez a buli. Azonkívül,h elmondhatatlanul jó volt tényleg,meg is bolygatott megint mindent rendesen. Úgy voltam vele,h most már elég,kész,véget vetek ennek. És ehelyett megint a karjaiban kötöttem ki... :P Mert megint mondta,h nagyon szeret. És tudom,h ezek nem csak üres szövegek. Mert látom a fejlődést is. Elég, ha csak azt vesszük figyelembe,h decemberben még arról beszélt nekem,h úgy érzi,sokáig nem tud most szeretni senkit. Nem tud komoly kapcsolatot fenntartani. És h van olyan,h baráti csók meg mittudomén. Ami hülyeség - hittem eddig. (Persze erre a felfedezésre nem Vele kapcsolatban jöttem rá,mert Vele nekem nincs baráti. Na mindegy. Ez megintcsak más lapra tartozó történet.) Szóval akkor és ott azt hittem,h ilyen nincs. És reméltem,és ezért belementem. Aztán meg szenvedtem rendesen. Hú,de szenvedtem... Nem kívánom senkinek. Azt hittem,itt van vége mindennek. De nem így lett.
3 hónappal később színjózan volt. Na,azt ott én csesztem el teljesen. De mentségemre szóljon,teljesen leblokkoltam. Akkor mondta először,h szeret. Nem is egyszer. És teljesen természetesen. Semmi hatásvadászat. Csak a tények. Mondta,mert jött... Nem tudom,h egyáltalán emlékszik-e rá. Nekem megmaradt... :) És pénteken is. Mondta megint,h nagyon szeret. És tudom,h így van. És közben meg mégsem tudom. :/ Na erre gombolj varjat... Viszont fejlődik a történet. Mert már nem az volt,h Ő nem tud komolyan most senkivel stb.,hanem,h a távolság. Hogy a Pest és Halas között lévő 150 km az sok. Mert Neki nem elég a heti egy-kétszeri találkozás. Ha nem is minden nap,de legalább kétnaponta... Na itt tartunk most. Meg ott,h...mindegy. Azt itt és most inkább nem publikálnám. :D A lényeg,h félek,h elvesztem. És tennem kell vmit. Gátlásokat levetkőzni first of all. :P Ez a bejegyzés nem is olyan lett,mint amilyennek akartam... Ennyit a tervekről. :D Mindegy. Ezt akkor sem szúrhatom most el. Egyszerűen nem lehet! Ugye minden jó lesz? ... Tudom,h nem olvassa,mert senkinek nem adtam meg a blog címét. Aki megleli,az úgyis véletlenül lesz,és ha ezt idegen olvassa,úgyse érti - annyira... :D "Nem mondhatom el senkinek,elmondom hát mindenkinek." A klip is Neked szól. Főleg a szöveget érdemes figyelni.
Szeretlek.