szívmeleng :)

"Csináljunk majd vmi különlegeset az évfordulónkon." Nem gondoltam volna, hogy ennyire jóleső lesz egyszer leírni ezt a mondatot. :) Annyira szerelmes vagyok. Ez szép bennem. Bennünk. A szerelem szép. És tiszta. Jó, hogy van. Jó, hogy vagy. :)

itthon otthon van.

A címben szereplő mondta egy reklámszlogen volt. Elég sokat nyomatták nem is olyan rég, a hazai turizmus fellendítésére. A reklám maga általában hülyeség volt, de most annyira igaznak éreztem. Tegnap jöttem haza, és holnap reggel már megyek is vissza. És annyira nincs kedvem. Olyan jó itthon. Itt a szép nagy, napfényes szobám. Finom ennivaló. Megszokott illatok és tárgyak. A könyveim. A környezet. Az ágyam. És ami a legfontosabb: Anya és Döni. Hiányoznak nagyon, mikor Pesten vagyok. Ott nem érzem magam igazán otthon. Még mindig. Megszerettem, hozzászoktam, ámulok is rajta sokszor, hogy milyen nagy és mozgalmas és színes és gyors ésésés... De épp ez az. Annyira más. Mikor hazaérek, akkor tényleg hazaérek. De csak kevés időre jövök már általában. És hiányzik. Minden. Jó lenne csak úgy ténferegve lenni. Itthon. Megsimogatnám a kanapét, a konyhaszekrényt, a fürdőszobában a tükröt meg a többi mindenmást. :) Beszívnám az illatokat. Enném a hazai ízeket. Innám a csapvizet. (Itt még az is jó ízű. Enyhet adó. Szeretem.) De vissza kell menni. Tanulni kell. Önállósodni kell.
Kidobtak a fészekből és nincs már visszaút.