Szégyen, h a társadalom erre még nem döbbent rá. Senki.
Ez van.
Ezért továbbra is itthon ülök péntek esténként a lakásomban. És főzök. És koronát viselek. (A korona vicces. És cuki. Úgy indult,h viccből feltettem, aztán rajtam maradt, én meg elfelejtettem. És utána megláttam a tükörben. :D) Mert élni jó.
Ugye?
Ez persze csak vicc volt. Nem vagyok öntelt. És nem vagyok megrögzött házasság-hajszoló sem. :)
(Habár ma vártam, h hátha megszólal a csengő. És őszintén szólva nem csak ma. Napok óta volt az a különös érzésem, h meg fog. De nem történt meg. Az ember már a megérzéseiben sem bízhat... :P)